Indokolt és időszerű

Bordás Bea bevezetésképpen elmondta, Mohy Sándor-kiállítás legutóbb 1980-ban volt a Székely Nemzeti Múzeumban. A most látható anyag főleg magángyűjteményekből állt össze, jórészt Takács Péter százhalombattai gyűjtőnek köszönhetően, de Németh Zsolt kollekciójából is kölcsönöztek több darabot, illetve a Sapientia Alapítvány és a Székely Nemzeti Múzeum leltárában szereplő műveket is kiállították. Kevésbé ismert művek is szerepelnek rajta, illetve Mohy 15 rajza is látható, amelyek szintén az egész életművet reprezentálják.

Nemzeti, kulturális és identitásképző jellegűnek nevezte a kiállítást Vargha Fruzsina alpolgármester, művészettörténész, aki kiemelte Mohy Sándor közösségszervezői erényeit is, oktatói, szabadegyetem-szervező, szakmai-műhelyalapító tevékenységét.

Gazda József művészettörténész elsősorban Mohy emberi oldalára világított rá. Az általa festett kép szerint a művész szorongó természetű volt, de a művészetben mindig feloldódott, hitt abban, amit csinált. Szobrászként is tehetséges volt, és nagy, robusztus formákkal dolgozott, de mivel számára a formák mellett igen fontosak voltak a színek , a festészet mellett döntött.

– 100 mű közül is biztonsággal azonosítható a Mohy-mű, kubizmusa annyira egyedi. A kép síkokra osztását a fauvizmustól tanulta, a szerkezetben pedig a tökéletességre törekedett, szín, forma, kompozíció tekintetében az egyensúlyt kereste és valósította meg – állította a művészettörténész.

A Tusványosról érkezett Németh Zsolt elmondta, az EMŰK-ös kiállítások egy évtizede részei a tusványosi tábornak, még a járványhelyzetben elmaradt tárlatokat is megtartották előbb-utóbb, így a Kopacz Mária-, Plugor Sándor-kiállítások, de Antal Imre csángó festő és a Németh-család tulajdonában levő keresztény művekből összeálló tárlat is bemutatkozhatott a kiállítótérben. Azt a döntést, hogy idén Mohy Sándor-kiállítást szervezzenek, nagy egyetértésben hozták meg Bordás Beátával: a 20. századot végigélt művészt bemutatni mindkettőjük szerint nagyon időszerű. Németh szerint Mohy az erdélyi kubizmus arca, ahogy a szobrászatban Ben­czédi Sándor képviseli ezt a vonalat. Ugyanakkor megszólalásában kiemelte azt a humort, azt az életigenlést, amely tetten érhető Mohy képein, például azon, ahol a tranzisztoros rádiót hallgató családot ábrázolja vagy saját magát borotválkozás közben. Az élet szeretete volt az erdélyi magyarság esszenciája, ami a 20. század hányattatásain átsegítette az embereket, sajátos recept arra, hogyan kell életben maradni – fogalmazott a rangos vendég.