Hogyan segítsünk „jól”?

– Karácsony környékén valóban megnő az adakozás mértéke, de a szükség nemcsak ilyenkor van jelen, hanem mindig, a hétköznapokban. A civil szervezeteknek folyamatos kihívást jelent megmaradni, és a közösség szolgálatában végzett munka folytonosságát biztosítani. Amellett, hogy hiánypótló szociális szolgáltatásokat nyújtanak, a működéshez szükséges forrásokat is elő kell teremteniük, ami legalább akkora erőfeszítést igényel, mint elvégezni a munkát. Vannak cégek, magánszemélyek, akik év közben is támogatják az ellátásunkban lévő időseket, gyerekeket vagy családokat pénzbeli vagy termékbeli adománnyal. A cégeknek lehetőségük van arra, hogy negyedévente támogassanak civil szervezeteket a profitjuk vagy kereskedelmi forgalmuk függvényében, de ebből kevés jut szociális célra. Magánszemélyek adományait egész évben fogadjuk, bármikor megkereshetnek bennünket a kézdivásárhelyi vagy sepsiszentgyörgyi irodánkban.

– Egy-egy szélsőséges(nek tűnő) eset kapcsán indulnak magánkezdeményezések is adott családok megsegítésére, ilyen volt nemrég a csernátoni történet, amely a közösségi médiát és a sajtót is bejárta. Valóban szélsőséges esetek ezek, vagy sokan élnek ilyen körülmények között?

– Sokan élnek ilyen körülmények között, és van, amikor azonnali megsegítési akcióra van szükség, vagy közösségi összefogásra. De a közvélemény néha tévesen kap fel egy-egy ilyen témát, és söpör vele végig a közösségi oldalakon. Legtöbb esetben ezeknek a családoknak nem ruhára van szükségük vagy egyszeri élelmiszeradományra, hanem folyamatos támogatásra, segítségre abban, hogy képessé váljanak önmaguk változtatni a helyzetükön, és ezt csak hosszú távú odafigyeléssel lehet megvalósítani. Fontos, hogy a segítségnyújtással ne a másoktól való függőséget erősítsük, hanem azt a tudatot, hogy maguk is képesek változtatni az életük minőségén.

– Meglátása szerint Háromszéken mennyire hatékony az egyes szervezetek, hatóságok együttműködése a valóban rászorulók segítése érdekében?

– Nagyon fontos a civil szervezetek és önkormányzatok közötti együttműködés. Igazán eredményes munkát csak összefogással lehet elérni, és a célunk közös: hatékony segítséget nyújtani a rászorulóknak, legyen az otthoni betegápolás vagy hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatása, családok támogatása vagy akár hátrányos helyzetű gyermekek iskolai rendszerben maradásának megtámogatása. A felelősség nem a civil a szervezeteké elsősorban, hanem az önkormányzaté és az államé. A civil szervezetek olyan területeken dolgoznak, ahol az állam vagy a helyi önkormányzat nem tud eleget tenni, vagy nem látja fontosnak a beavatkozást, támogatást. Kovászna megyében, véleményem szerint, jó irányba tart az együttműködés az önkormányzatok és a civil szervezetek között. Vannak olyan együttműködési fórumok, melyek helyi kezdeményezésből jöttek létre. Például Sepsiszentgyörgyön minden negyedévben találkoznak a civil szervezetek és intézmények képviselői, anélkül, hogy bárki kötelezné őket erre. Komoly együttgondolkodás indult el, ami példaértékű. Legutóbbi pályázatainkban – akár uniós, akár magánfinanszírozásról volt szó – önkormányzatokat, intézményeket is megszólítottunk, és közösen nyújtottuk be azokat. Több olyan futó projektünk van, amit a szociális és gyermekvédelmi igazgatósággal vagy a helyi önkormányzatokkal közösen valósítunk meg. Azon viszont még dolgoznunk kell, hogy a civilek által nyújtott szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozása megoldódjon.