Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a halálról?

Beszéljünk-e velük nyíltan a hitünkről - akár hívők, akár agnosztikusok vagy ateisták vagyunk? Rossz az, ha a válaszadással egy kicsit "megszépítjük" a dolgokat? A fejlődéslélektan területén végzett legújabb kutatások adnak némi támpontot - olvasható a The Conversation című lapban megjelent cikkben, amelyet a Kelet-Angliai Egyetem három kutatója írt.

A halál olyan téma, amely vonzza a gyerek érdeklődését - elég csak megnézni a reakcióikat, amikor egy növény vagy állat halálát látják. Megfigyeléseik azt mutatják, hogy egészséges kíváncsisággal rendelkeznek, és megpróbálják értelmezni bonyolult világunkat.

Sok szülő azonban tabutémának tartja a halált. Valójában azonban a legkisebbek által feltett kérdések kiváló alkalmat kínálnak arra, hogy ösztönözzük tudásszomjukat, és beszélgessünk velük a biológiáról és az élet körforgásáról. Ugyanakkor fontos, hogy érzékenységet mutassunk - állítja a fejlődéslélektani kutatás.

A legtöbb óvodáskorú gyermek nem érti, mit jelent a halál biológiailag, azt hiszik, hogy az élet egy másik állapota, egyfajta meghosszabbított alvás. Ebben a korban gyakran azt gondolják, hogy csak az idős és beteg emberek halhatnak meg. Elképzelik, hogy a halottak érezhetnek éhséget, levegőre van szükségük, és még mindig képesek látni, hallani és álmodni. Az érettebb felfogás érdekében a gyermekeknek el kell sajátítaniuk néhány alapvető ismeretet a halálról.

Általában 4 és 11 éves koruk között a gyerekek fokozatosan megértik, hogy a halál egyetemes, elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan valóság, hogy az életfunkciók megszűnéséből fakad, és hogy minden fizikai és mentális folyamat véget ér. Más szóval, 11 éves korára a legtöbb gyermek tisztában van azzal, hogy minden ember - köztük ők maguk és szeretteik is - egy napon meghal, és ez végleges állapot lesz.

Néhányan azonban ezt hamarabb megértik, mint mások, a tapasztalataiktól és az erről folytatott beszélgetéseiktől függően. Azok, akik már feldolgozták egy szerettük halálát - legyen az rokon vagy akár háziállat -, és azok, akik jobban megértik az élet ciklikusságát, esetleg az állatokkal való interakciókból, általában jobban megértik, hogy mivel jár a halál.

A szülői nevelés szintén döntő tényező a halál korai megértésében. A szülők kulcsszerepet játszhatnak bizonyos biológiai realitások tudatosításában. Meg kell ragadniuk a megfelelő lehetőségeket, és már a legkorábbi életévektől kezdve világosan el kell magyarázniuk a biológiai tényeket.

A vallás és a kultúra szintén fontos szerepet játszik a gyermekek meggyőződésének alakításában. A felnőttekkel folytatott beszélgetések során a gyerekek biológiai információkkal, valamint a túlvilággal és a spirituális világgal kapcsolatos hiedelmekkel szembesülnek. A pszichológusok megállapították, hogy ahogy a gyerekek felnőnek és megértik a halálra vonatkozó biológiai tényeket, általában "dualista" nézetet alakítanak ki, amely a biológiát és a hitet ötvözi.

Például egy 10 éves gyermek tudatában lehet annak, hogy egy halott ember nem tud mozogni vagy látni, mert a teste már nem működik, de azt gondolhatja, hogy továbbra is álmodik, és hiányoznak neki a szerettei.

Annak alapján, amit a kutatások mondanak arról, hogy a gyerekek hogyan érzékelik a halált, hogyan közelíthetjük meg a legjobban ezt az összetett és gyakran érzelmileg terhelt témát?

Először is, ne zárkózzon el a témától - ne hagyja figyelmen kívül a gyerekek által feltett kérdéseket, ne próbálja elterelni a beszélgetést. Ehelyett tekintse a kérdéseket lehetőségnek arra, hogy segítsen nekik jobban megérteni az élet körforgását. Azzal, hogy meghallgatja a kérdéseiket és azt, amit a halálról mondanak, felmérheti az érzéseiket és a megértésük szintjét, és így meghatározhatja, hogy milyen mértékben van szükségük magyarázatra és támogatásra. A túlságosan leegyszerűsített üzenetet lekezelőnek tekinthetik, de a túlságosan összetett bemutatás zavart vagy akár szorongást is okozhat a gyerekeknél - figyelmeztetnek a pszichológusok.

Ha például túl sok információt adunk arról, hogyan halt meg egy személy, vagy mi történik a holttestekkel, az felesleges aggodalmat okozhat, különösen a kisebb gyermekeknél. Néhány gyermek számára megnyugtató lehet a gondolat, hogy egy halott személy még mindig törődik velük, de másokat ez nyugtalaníthat. Egy gyermeknek elmondani, hogy elhunyt szerette továbbra is gondoskodik róla, nem mindig megnyugtató gondolat.

Egy másik kulcsfontosságú szempont az őszinteség és a kétértelműségek elkerülése. Ha például azt mondod egy gyereknek, hogy egy halott ember alszik, elhiteted vele, hogy a halottak felébredhetnek. A kutatások azonban kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik megértik a halál normalitását, elkerülhetetlenségét és véglegességét, jobban felkészülnek és jobban megértik a halált, amikor szembesülnek vele. Valóban, azok a gyerekek, akik így értelmezik a dolgokat, kevésbé félnek a haláltól.

Őszintének lenni azt jelenti, hogy elismerjük a halállal kapcsolatos bizonytalanságokat és rejtélyeket, ugyanakkor kerüljük a dogmatikusságot. Fontos elmagyarázni a kisgyermekeknek, hogy vannak dolgok, amelyeket senki sem tudhat, és hogy normális, ha látszólag összeegyeztethetetlen hiedelmek léteznek egymás mellett. Nem számít, mennyire erős a meggyőződésed, akár hívő vagy ateista vagy, ismerd el, hogy másoknak más a véleményük! Ez a megközelítés ösztönözni fogja a toleranciát egymás hite iránt, a gyermekekben kialakul a világ megértésének veleszületett vágya, és arra ösztönzi őket, hogy értékeljék a világ csodáit és rejtélyeit.

Talán a legfontosabb annak felismerése, hogy a szomorúság normális, és hogy normális dolog a halál miatt aggódni. Mindannyian boldogtalanok vagyunk, amikor elveszítjük egy szerettünket, de idővel fokozatosan túllépünk a gyászon. A szorongás enyhítése érdekében mutasson rá néhány megnyugtató tényre, például arra, hogy ő, a gyermek és a szerettei valószínűleg még nagyon sokáig fognak élni.

Ha a gyermek egy szeretett személy elvesztésével küzd, vagy ő maga haldoklik, legyünk érzékenyek és tapintatosak, de őszinték és nyíltak a beszélgetések során. A gyerekek jobban megbirkóznak a szorongással, ha tudják, hogy megbízható magyarázatokra támaszkodhatnak.

Azok számára, akik tudják, hogy haldokolnak, fontos, hogy lehetőséget adjunk arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, és kifejezzék érzéseiket és kívánságaikat.

A körülményektől függetlenül a gyerekek mindig megpróbálják kitölteni a tudásukban lévő hiányosságokat, ha fontos dolgokat hallgatnak el előlük, és a képzeletük olyan látomásokat tud produkálni, amelyek sokkal ijesztőbbek - és károsabbak -, mint a valóság.

(Digi24)