Hódító hódok nyomában

Pedig itt vannak, a kis gézengúzok, a hódító hódok mindenfelé, szerteszét a megyében és a szomszédos megyékben, sunyin, szinte láthatatlanul, mint a lopakodó repülők vagy a koronavírus-járvány. Valahogy úgy jártunk velük, mint Amerika a behurcolt néger rabszolgákkal. Egyik nap alig volt belőlük pár ezer, ötven év múlva már a rabszolga-felszabadítás szlogenjeivel döngették a parlament kapuit, a fehérekével egyenlő jogokat követelve, s mára már az amerikai társadalom félelmetes erejévé vált a minden rend és törvény ellen lázadók.

Nálunk a medvék mellé a hódok társulnak, rengeteg kárt okozva a mezőgazdaságnak, melyeket eddig még nem mért fel senki, mert soha nincs baj, minden működik, mint a karikacsapás, és különben is „lasă mă, că te las”, azaz minden jól van úgy, ahogy van, minek főjön a fejem? Inkább becsukom a szemem, nem látok, nem hallok semmit.

Kanadai import

Az újabb környezetvédelmi hóbortnak tulajdonítható a kis kártevők, a hódok térhódítása. Körülbelül 25 éve telepítették vissza a legalább 200 éve kihalt állatokat a csíki Fiság-patak és az Olt találkozásához. Azóta nagyon elszaporodtak, és már-már olyan veszélyesekké váltak, mint a medvék, rengeteg kárt okozva a mezőgazdaságnak. Ennek ellenére minden érdekelt hivatalos fórum, s itt elsősorban környezetvédőkre és helyi tanácsokra gondolok, homokba dugja a fejét, mint a strucc, és nem akar tudomást szerezni róluk.

Még csak nem is európaiak: Kanadából hozták őket. A tudatlan csíki környezetvédők azonban nem ismerték a hódok hódító természetét. Azt hitték, majd jól nevelt kisiskolások módjára megülnek a helyükön. Nem így történt. Mert amíg Kanadában 1000 kilométeren nincs emberlakta hely és mezőgazdaságilag megművelt terület, a hódok szabadon garázdálkodhatnak, senkit sem zavar; addig nálunk nincs elég hely a hódok térhódításához. Csíkban több tíz hektár cukorrépát „termeltek ki”, nem beszélve a kirágott famennyiségről, ami biztosan több, mint amit a székely tüzelőnek hazalop! Egyedül a fenyőfát nem szeretik, mert annak szurkos íze nem tetszik nekik. Mostanáig én sem tudtam, hogy még cukorrépát is esznek, azt hittem, megelégszenek a füzek, égerek és hasonló társaik zöld lombjával. És egyáltalán: figyelt fel valaki annak az alcsíki gazdának a panaszára, akinek tönkretett cukorrépaföldjéről újságcikk jelent meg a Hargita napilapban a tavaly nyáron? Fotó is volt mellékelve a riporthoz. Ilyenkor ki kártalanítja a gazdákat?

Megyénkben is pusztítanak

Az eltelt 20 év alatt nemcsak Csík patakjait lepték el, hanem felvándoroltak Gyergyóba, áttelepültek Kászonba (a Sóskút-fürdő szegélye), és Kovászna megyét sem hagyták ki. Itt nekik „köszönhető”, hogy a Bükszádról Bálványosra menő út mellett lévő kitűnő Utászházi (Fingos) borvíz ma használhatatlan. Pedig nem létezett az a renyhe emésztőrendszer, amit a Fingos ne tett volna rendbe!

Közvetlen fölötte, a Zsombor-patak medrét két akkora hódvár torlaszolja el, hogy a felgyűlt víz akár csónakázó tónak is beillene! A borvíz foglalása nem is látszik, valahol ott kushad az ághalom alatt. És a frissen festett piros keresztes turistaösvényt csak nagy kerülővel lehet követni a patak egyik partjáról a másikra! Kérdés: minek és kinek kellettek ezek a haszontalan, kártevő rágcsálók? Eddig is jól meg voltunk nélkülük, most viszont mindenhol csak gondot okoznak.

Ésmivel tisztában vagyok vele, hogy észrevételem csak pusztába kiáltott szó, javaslom a környezetvédőknek, hogy ha nem tudják a hódinváziót megállítani, legalább ismerjék el, hogy hibáztak, mert távol vannak attól, hogy mindentudók legyenek. És mielőtt megint valami haszontalan teremtményt (vissza)telepítenének, „hallgattassék meg a másik fél is” (audiatur et altera pars).

Zsigmond Enikő