Hangárnyékban

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. november 16., 00:142020. november 16., 00:14

Már (még) 2010-ben, majd 2012-ben temetési, újratemetési ügyekben jelent meg Szőcs Géza költő, író, akkor már szóvivője a magyar miniszterelnöknek Erdélyben is. Nem suttyomban, nem, nem, fennhangon ügyeskedett, egyezkedett a székelyudvarhelyi s a fennebbi hatalmasokkal, hogy Nyírő József (1889–1953) hamvait, utolsó kívánságát teljesítvén, hoznák haza Székelyudvarhelyre, székely szülőföldbe temetvén.

Szőcs Géza már halott, hangárnyékban vagyon, imával, himnuszunkkal temettük Piliscsabán november 14-én, szombaton. Uralja szívemet s lelkemet. Lám, most is egy emlékemet uralja, kezében tartván azt az irattáskát, mely szinte perzselte az eleven gyepet Udavarhelyen, ahol mindenki őt követte. Nem mint az árnyékot, ugyanis mindenki úgy tudta akkor, hogy Szőcs Géza jókora irattáskájában hozza Nyirő József hamvait Székelyudvarhelyre, újratemetésre városába. Ott volt Madrid, Spanyolország fővárosának beleegyezése is.

Olvasók akkor is, még azelőtt is fejedelmet illető tisztelettel tekintettek Szőcs Gézára, bizalom övezte őt s remegő szeretet meg remény azt a jókora táskát. Hazatér hát Nyirő! Áldja Isten őt s az ő dolgaiban tüsténkedő fiatal Szőcs Gézát! Egy álló napig gyülekeztünk, a kisváros remegő s tisztelő szeretettel várta ama táskát, a madridit, mely Gézánál volt, a székelység minden aggodalmával s szeretetével.

A temető zsúfolva volt akkor, igen a lelkek is. Az emberek egy arasznyira egymástól, távolabb nem; nem volt vírus, sem bűnös köztünk akkor, csak a magas méretű tisztelet égig érő kopjafája. A székelység, lévén akiért s amiért, imádkozni akart.

Szőcs Gézától tegnapelőtt el kellett válnia nemzetének. Egyikük sem akarta. Égi rendelkezés volt. Könnyem és fájdalomban recsegő állkapcsom nyugtatott. Néztem képernyőn Géza kislánykáját, anyjához menekülve, bújva.

Ami megtörtént, az hihető. Mi jöhet most? Mi még? Akkor jelent meg agykérgi könnyes homályban Szőcs Géza azzal a táskával, benne Nyirő József képzelt hamvai, jajdító fájdalmával egy egész nemzetnek, a magyarnak.

Szőcs Géza immár hangárnyékban.