Hánálá kukánelá…

Mennyországi művésztelepen találkozik Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, népzenekutató és John Lennon (1940–1980) zeneszerző, a The Beatles énekese, gitárosa. Kedélyesen beszélgetnek, s egyszer csak a magyar zenetudós így szól az angol hírességhez: „Földi életem utolsó éveiben volt alkalmam meghallgatni együttesük jó néhány zeneszámát. Nagyra értékelem! Sokat tűnődtem viszont egy rejtélyen: mondja, kérem, mit jelent az önök dalaiban az a sok yeeee-yeeee-yeeeeeee!?” Néhány másodperces csend következik, aztán John Lennon mosolyogva így válaszol: „Kedves Mester, én is sok magyar muzsikát hallgattam annak idején. Elmondhatom, hogy a yeeee-yeeee-yeeeeee nálunk körülbelül ugyanazt jelenti, mint önöknél az ingyom-bingyom tálibe, tutálibe, málibe…”

Ez itt fent még vicc volt, de az ifjú nemzedék talán nem tudja, hogy a szülők, nagyszülők valamikor olyan slágereket hallgattak a rádióban vagy tévében, ahol a „beli beli, bálá bálá” vagy „záj záj záj záj” refrén uralta zeneszámot. A sajtónyelv halandzsadalt említ ott, ahol a szövegnek, szövegrésznek semmi értelme nincs, csupán az a szerepe, hogy a hangszerek ritmusát kövesse s a hallgatóságot emelkedett hangulatszinteken tartsa. Általában bulizós, táncoltatós, gondűző dalokról lenne szó, a művészi értéket ejsze’ most ne osztályozzuk.

Az elmúlt évtizedekben számos halandzsadal jutott toplisták élére, élmezőnyébe, és került fel diszkóklubok műsorkínálatára. Rámájá bokuko rámájá ábántu rámája mirándá tumbálá ho ho ho – ugye, de ismerős?! Vagy ez: háfánáná hánálá kukánelá shálálálá. A néhai dadogós énekes nyelvzsibbasztós Scatman-száma is ide kívánkozik, igaz, csak töredékét lehet idézni: Ski-bá-bop-bá-dop-bop ... (és ezt lassan írtuk, hogy mindenki értse).

A magyar se maradjon ki, a Dolly Roll például ilyen számmal lepte meg rajongóit 1983-ban: Iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi iminimi ... Tű, tüptürüptü türüp, tű, tüptürüptű türüp. A román Loredana Groza 2005-ben a Le Le című dallal jelentkezett az Euróvízió fesztivál romániai döntőjére. A népzenéből ihletődött „alkotás” bő 3 perce alatt több mint 200-szor hangzik el a „le” éneklő szócska, ráadásul az értelmezhető szavak jelentős része is „le” szótaggal végződik!