Gyerekkori álomból szőtt életút

A kézdiszentléleki tizenhét éves Török Ákos 2015-ben vette le a lábukról a Virtuózok zsűrijét. Ez a tehetségkutató műsor arról híres, hogy a többivel szemben csak klasszikus zenével foglalkozó gyerekeket mutat be. Felfedezi a tehetségeket, és abban segíti őket, hogy erős szakmai hátteret, fellépési lehetőségeket, maximális figyelmet biztosít számukra.

Két éve Csíkszeredában is tartottak meghallgatást, ahol Török tűnt ki leginkább tehetségével.  A fiatal zongorista azóta a Bartók Béla Konzervatóriumban tanul Budapesten. Lapunknak arról mesélt, hogyan jutott el idáig, milyen megpróbáltatások segítették ebben, és mik a tervei a jövőre nézve.

– Mikor döntöttél úgy, hogy zenével szeretnél foglalkozni?

– Hétévesen, mielőtt mentem volna első osztályba. Egy esküvőn voltunk a családommal, ahol egész éjjel a zongoristát figyeltem. Akkor tetszett meg a zongora. A Molnár Józsiás-iskolába szerettem volna menni zenetagozatra, ahol akkor már túljelentkezés volt. Az utolsó esélyem az volt, hogy valaki szeptemberig visszamondja a helyét, és a szerencsének köszönhetően így is történt. Az általános iskolát itt fejeztem be, majd a kilencediket a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Majd a Virtuózoknak köszönhetően kijutottam a Bartok Béla Konzervatóriumba. Itt újra kilencedikes diákként kezdtem, mert úgy gondoltam, komolyabban megtanulhatom a zeneelméletet. Tanulmányaim során egy rövid ideig a gitár volt a mellékhangszerem, de azon nem tudtam olyan sokat gyakorolni. Kis gyerekként azon is gondolkodtam, hogy dobolni tanuljak, de végül elvetettem az ötletet. Hallgatni szeretek más hangszereket, más stílusokat, de nem szeretnék most a klasszikus zenén és a zongorán kívül mást tanulni. Nekem ez tölti ki az életemet.

– A szüleid mennyire támogatták a döntéseidet?

– Amikor kisiskolásként elkezdtem zongorázni, ők annyira még nem vették komolyan. De látták, hogy mennyire szeretem, kitartóan csinálom, hogy az asztal mellett gyakorlom ki a darabokat. Aztán harmadikos koromban megkaptam tőlük a zongorámat, amin már otthon is gyakorolhattam. Mindent megtesznek azért, hogy fejlődni tudjak, így örülnek annak is, hogy Budapesten tanulhatok.

– Melyik az a koncert, vagy esemény, amelyikre a legbüszkébb vagy?

– A Virtuózok felfedezettjeként azt a különdíjat kaptam tavaly, hogy részt vehettem György Ádám tíznapos mesterkurzusán. Itt magától a művésztől, a példaképemtől tanulhattam, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraitól. A legvégén pedig a zárókoncert, ami számomra nagyon megtisztelő volt. Mindemellett azért is jó volt, mert több külföldi fiatalt ismerhettem meg, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Illetve ezen kívül volt egy koncertem Kézdivásárhelyen is, ami szintén jó élmény volt, hiszen a családom és a barátaim előtt bizonyíthattam.

– Mesélnél arról, hogy milyen érzés a családodtól távol, Budapesten élni?

– Fura, gyakran van honvágyam, de ott is megtalálom a helyemet, mivel ott van nekem a zene, ami pótolja a hiányt. A Rózsák terén lakom, kollégiumban, amelyet, a társaság miatt főleg, nagyon szeretek. Elég zsúfoltak a napjaim. Hétköznap hétre megyek be az iskolába, tízig gyakorlok, majd tanítások után szintén. Hétvégén pedig azokkal a barátokkal, akik maradnak, ki szoktunk menni a Margit-szigetre, vagy a Citadellára. De általában akkor is gyakorlok. Ezen kívül pedig szoktam járni a Liszt Ferenc Egyetemre, koncertekre, amelyeket nagyon szeretek. Ha az iskolát elvégzem, utána is ott szeretnék maradni, a Liszt Ferenc Akadémián folytatnám a tanulmányaimat. Aztán pedig zongoraművész szeretnék lenni, járni a világot, azt nem nagyon tudnám elképzelni, hogy tanítsak is. Az lenne talán a legjobb, ha az iskolai és az egyetemi évek hamar eltelnének, utána pedig megállna az idő.

Bartok Barbara