Gyarmat Európa szélén

Egyre több román közgazdász sóhajt fel, hogy egy fejlett gazdasággal rendelkező állam eljövetele helyett az ország mindinkább gyarmati sorba süllyed. Az expénzügyminiszter Ilie Şerbănescu például könyvet jelentetett meg erről (Románia, gyarmat Európa szélén címmel), de rajta kívül a fiatal közgazdászok cikkeznek arról, hogy a fejlett államok cégei az öreg kontinensünk e táját gazdasági uralmuk alá vonták, és igyekeznek megtartani az olcsó munkaerőt, megakadályozni bármilyen bérnövelést, a versenylehetőség kialakítását. Többek között ezért nem engedik Romániát a Schengenbe, bár minden feltételt teljesített. Főleg a hollandok kapálóznak ez ellen, félnek, hogy a konstancai kikötő korszerűsítésével vetélytársa lehet Amszterdamnak, hiszen innen könnyebben és főleg olcsóbban kerülhet a keleti áru Európa belsejébe.

A konkurencia kiiktatása minden téren folyik. Nem egy olyan ipari létesítményt számoltak fel, amely jövedelmet hozott, de vetélytársa volt valamely nyugati vállalatnak. Románia üzemeiben 1989 decembere előtt nyolcmillió munkahely volt. Lopással, rombolással, megszüntetéssel ezek mintegy felét, vagyis négymillió munkahelyet felszámoltak, s mivel a nyugdíjpénztárban szép összeget találtak, 2,5 millió munkanélkülit nyugdíjaztak, a többi mehetett külföldre epret szedni. Így rövid idő alatt megváltozott a nyugdíjalapba befizetők és nyugdíjasok aránya, a hatalmon lévők pedig magyarázhatták, hogy nem emelik az időseknek járó összeget, mert sokan vannak, és nincs miből. Nincs, mert a nyugdíjkasszából kezdték fizetni a társadalmi segélyeket is.

Az állam hátrányos szerződéseket kötött olyannyira, hogy a statisztika szerint a kitermelt értékek minden húsz részéből alig egy rész után kap összeget az ország. Ment a határokon túlra bagóért fa, kőolaj, gáz, színesfém. Itthon pedig maradt a nyomor, na meg az alacsony bér. Mások bankfiókot hoztak létre mifelénk, amely termelésre kölcsönt ritkán ad, inkább a polgárok pénzét szedi össze és viszi ki az anyacéghez a mai napig. Ugyanakkor az EU adta összegek nagy hányada is visszakerül Nyugatra.

Gyarmatként kezelik tehát az országot. Az, hogy a nép nyomorog, meg hogy folyamatosan küldik ide a gyenge minőségű árut, nem érdekli őket.