Főhajtás

Szombaton emlékeztek meg országszerte a kommunizmus áldozatairól az első Orbán kormány idején a parlament által elfogadott határozat értelmében, mely emléknappá nyilvánítja február 25-ét, azt a napot, amikor a két évvel korábbi választások győztes pártjának, a Kisgazdapártnak a főtitkárát, Kovács Bélát 1947-ben elrabolták és elhurcolták a Szovjetunióba, ahol nyolc évet töltött kényszermunkatáborban – teljesen ártatlanul. Orbán Viktor a rákoskeresztúri köztemetőben mondott beszédet e szomorú évfordulón, egyik alapgondolata az volt, hogy a világ még ma sem kezeli azonos mércével a kommunista és a náci bűnöket.

A kommunizmusnak nem volt meg a maga nürnbergi pere, mondotta. (Nem mintha ama per, ahol nem tisztesség ítélkezett a bűn felett, hanem vitatható jogelvek alapján a győztes háborús bűnösök a vesztes háborús bűnösök felett, dicsőségére válhatna a szabad világnak. A cél nem az igazságtétel volt, hanem a szimbolikus, jogi köntösbe öltöztetett leszámolás.)

Arra is rámutatott Orbán Viktor, hogy „a kommunizmus – akárcsak a nemzetiszocializmus – a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot, nem Moszkvában, nem Kambodzsában, s nem is Havannában találták ki, hanem tőlünk nyugatra, Európából burjánzott szét a fél világra. A tőről metszett nyugati gondolat végül nekünk, közép-európaiaknak lett kényszerű osztályrészünk. Mindeközben a Nyugat számára a kommunizmus megmaradt színtiszta elméletnek, kéretlen világboldogítók bizsergető szellemi izgalmának. Mi, akik a vasfüggöny túlsó oldalán megéltük a kommunizmust, még ma is értetlenül állunk azelőtt, hogy a magukat haladó gondolkodóknak tartó nyugati értelmiségiek, művészek, írók, politikusok, hogyan dicsérhették lelkesedve a népirtó kommunista diktatúrákat.”

S ez bizony fájdalmas igazság a mai baloldali tollforgatóknak is, nem csoda, hogy az egyik ballib orgánum azzal vádolta Orbánt, hogy Putyinnak hízelgett, másik pedig azzal, hogy a „Nyugat” ellen beszélt. Holott nem a „Nyugat” volt a célpontja az idézett passzusnak, hanem a nemzeti és keresztény értékeket már létrejöttekor tagadó, értéknihilizmust terjesztő baloldal, az önjelölt népboldogítók, a társadalom-mérnökök, akik hol liberális, hol szocialisztikus eszméikkel, hol a kettő kombinációjával teszik tönkre azt, amit a konzervatív oldal évezredek alatt épített.