Fenntartásokkal fogadjuk

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Bedő Zoltán

2021. február 02., 00:042021. február 02., 00:04

A mai társadalmakban növekvőben van a radikalizmus, a közélet egyes szereplői erkölcstelenül viszályt keltenek és elültetik a gyűlölet, a türelmetlenség és hazugság csíráit. Éppen ezért a hatóságok, a civil szféra és az állampolgárok közös erőfeszítéssel kell fellépjenek az ilyen megnyilvánulásokkal szemben – állt többek között Románia elnökének a holokauszt áldozatai nemzetközi emléknapján közzétett üzenetében.
Teljes mértékben egyetértünk az államfő véleményével, és elvárjuk, hogy az ország első embereként mutasson példát türelemből, jóindulatból és megértésből. Hogy ítélje el a másság iránti ellenszenvet, a méltósághoz való jog megsértését és az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetést. Hogy lépjen fel a feszültségkeltés, gyűlöletbeszéd és uszítás ellen. Hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközök birtokában vessen véget a számbeli kisebbségben élő nemzetiségek ellen irányuló nemtelen eljárásoknak és rágalomhadjáratnak.

Ami minket, erdélyi magyarokat illet Klaus Iohannis részéről a felsoroltaknak eddig sajnos csak az ellenkezőjét tapasztaltuk. Barátságtalan, olykor ellenségeskedésbe átcsapó viselkedést tanúsított, gúnyos és rosszindulatú felhangokkal tűzdelt beszédstílust használt velünk szemben. Sőt, fittyet hányva a törvényes előírásokra, írott és íratlan szabályokra, nem riadt vissza a megalapozatlan vádak hangoztatásától sem. Olyannyira, hogy bizonyos kijelentései miatt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kénytelen volt ötezer jeles bírsággal súlytani. A bukaresti ítélőtábla pedig pénteken elutasította az államfő óvását.

Mindezek tudatában üdvözöljük ugyan az elmúlt hét szerdáján nyilvánosságra hozott gondolatait, de engedtessék meg nekünk, hogy fenntartásokkal és kétkedően fogadjuk ezeket. Ráadásul Bukarestben szerzett múltbéli és jelenkori tapasztalataink is óvatosságra, valamint éberségre intenek, hiszen padlást lehetne bélelni a nekünk tett, soha be nem tartott ígéretekkel. Elfogadjuk tehát a felénk kinyújtott kezet, de vigyázó szemeinket továbbra is annak gazdáján és holdudvarán tartjuk, amíg jó szándékuk a mindennapok gyakorlatában is meg nem mutatkozik.