Farsangtemetés Kézdivásárhelyen

Kézdiszéken adatolhatóan legalább 170 éves múltra tekint vissza a tél közösségi eseményszámba menő, lakodalomnak vagy temetésnek álcázott búcsúztatása. Legalábbis Csernátonban már a 19. század közepén lovakkal vonultak fel a maskarások szekér, illetve zenészek kíséretében, amit sem a hatóságok, sem az egyház nem nézett jó szemmel. A csapat bekérőből, szószólóból, menyasszonyból, vőlegényből, násznépből tevődött össze, de volt cigány, felcser, pap és rendőr is az alakoskodók között, akik énekekkel, rigmusokkal köszöntötték a ház népét, már ahová beengedték őket.

Kizárólag legények és házas emberek vállaltak szerepet, és már hetekkel előtte megkezdték a ceremónia próbáit, betanulták az alkalomhoz kapcsolódó dalokat, mondókákat. A második világháborúig húshagyókedden, 1968-ig farsangvasárnap vonultak fel, és a szomszédos településeken is megfordultak. 1971-ben az akkor 64 éves Somodi Sámuel a követező beköszönőt idézte fel Seres András néprajzi gyűjtőnek:

Szerencsés jó napot kívánok!

Egy maszkcsapatnak a szószólója vagyok.

Mivel e hajlékba bemutatom magam,

Kérem, hallgassák meg némelyik szavam.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy saját hajlékában ily bátran beszélek.

Kis csapatunk odakinn a hosszú úton

Nagyon elfáradt,

Eresszék be kis pihenőre,

Hálás köszönet lesz annak a bére.

Kézdiszentléleken temetési ceremónia dívott hamvazószerdán, az előző esti mulatságot követően. Általában egy kisebb termetű legény vállalta a „halott” szerepét, akit fehér lepedőre fektettek, végigvitték a falun, majd sáncba borították, és hóval betakarták. Volt, amikor fekete macska került egy kisebb ládába.

Bereckben kutyát zártak fekete színűre festett deszkakoporsóba, a farsangos szekerek elé befogott ökrök lábaira nyári nadrágot húztak, fejükre szalmakalapot tettek. Túlméretezett nemi szervekkel „megáldott” bábupárt is szállítottak, ezt a falu végén vízmosásba dobták.

Felsőlemhényben a mulatság előtti vasárnap 20–30 legény gyűlt össze elkészíteni a farsangi szekeret, valamint a lovas szekérrel vagy szánnal vontatandó forgó cigánykereket és az elégetendő szalmabábukat. Kövércsütörtökön a legények szekérre ülve végigjárták Felsőlemhény, majd Kezdialmás utcáit, és farsangi bálba hívták az embereket. Hamvazószerdán bagolytemetést tartottak.

Esztelneken és Bélafalván a szervező legények mindezt két pár ökrös szekérről hirdették. A szekéren két legény is helyet foglalt menyasszonynak, illetve vőlegénynek öltöztetve.

Kézdiszentkereszten az összetársult legények főkolompost, illetve parancsnokot választottak. A farsangi bál csütörtöktől – délelőtt szünetet tartva – kedd éjféléig tartott.

Kézdimartonoson a tánc farsangvasárnap 15 órakor kezdődött, és hajnali három óráig ropták. Ugyanezt hétfőn és kedden is megismételték.

Ozsdolán 1907-ben annyian gyűltek össze a farsangvasárnapi bálra, hogy helyszűke folytán a táncolókat két csoportra kellett osztani. Ez előbb szóváltáshoz, majd olyan tömegverekedéshez vezetett, hogy még évek múltán is arról beszéltek a vármegyében.

Hilibben farsang utolsó napján a falu jókedvű legényei egy hosszabb gyalogszánkóra zsúpszalmával letakartak legényt ültettek, és végigvonszolták a főutcán. A szánkó után is ment egy legény, akinek hosszú gyertyánfakarójára minden háznál ráakasztottak valamit: „kőttes” palacsintát, pánkót, savanyú káposztát… A falu végén a szalmát meggyújtották, a kísérők apraja-nagyja pedig táncra perdült.

A céhes városban régen elsősorban a zárt helyiségekben megrendezett jelmezes bálokban merült ki a farsangolás. Ilyet például 1909-ben a Polgári Olvasókör, a Pedagógia Társaság, a Székely Társaság, az Ifjúsági Egyesület, a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Társulata, az Oltáregylet, a Konfirmáltak Egyesülete, a Mária Kongregáció, a Polgári Leányiskola, a Kossuth Lajos Asztaltársaság, a Függetlenségi Kör és 48-as Párt, a Gazdák Egyesülete a Nőegylet, a Kaszinó és – a mulatságsorozat hagyományos zárásaként – az Önkéntes Tűzoltók Egyesülete is szervezett. Ezeken, a társadalmi ranglétrát rövid időre „lefektető” összejöveteleken csárdást, keringőt, bosztont, polkát, vanszteppet és közvetlenül éjfél előtt francia négyest jártak – szigorúan ebben a sorrendben. Farsangkor az is előfordult, és hogy utcai járókelőket „gyóntattak meg” plébánosnak öltözött mókázók, és még az 1980-as években is lehetett szecessziós viseltben sétálgató urakkal és kisasszonyokkal találkozni – emlékeztet Pozsony Ferenc néprajzkutató.

1990-ben, Deák Gyula, illetve az Háromszék Állami Népi Együttes kezdeményezésére költözött ki „kaláka” a főtérre, miután 1987 telén már tartottak egy „főpróbát” a helyi ifjúsági klubban. 1991-ben Bardocról, Csernátonból, Csíkmenaságról, Csíkszentdomokosról, Klézséről, Kászonaltízből, Kézdiszentlélekről, Magyarózdról, Ozsdoláról, Maksáról és Torjáról érkeztek hagyományőrző csoportok bemutatni – esetenként a szüreti mulatságok elemeivel is ötvözött – farsangi szokásaikat.

A 2000-es évek elején-közepén, amikor Salamon Ferenc töltötte be a szervező Vigadó Művelődési Ház igazgatói tisztségét, még mindig sok százan voltak kíváncsiak a főtéri csinnadrattára. 2004-ben például három napon át tartott a farsangkergetés.

2007-ben aztán megszakadt a folyamat, és beigazolódni látszott egyes néprajzosok jóslatra, miszerint a főtéri felvonulás előbb-utóbb megszűnik, mivel úgymond nincs hagyománya. A 2010-es években még történt kísérlet az újjáélesztésére, de csak beállt egy hosszabb szünet, mígnem négy évvel ezelőtt a Tegyünk Kézdiszékért tömörülés vette kézbe a kezdeményezést, és egy, a Covid-járvány miatti kimaradást leszámítva azóta tart a lendületük.

A tavalyihoz képest jóval nagyobb érdeklődéssel övezett szombati rendezvényen a torjai Bálványos fiai csoportosulás vitte a prímet, helyi fiatalokkal, köztük a Zöld Nap Egyesület tagjaival megerősítve. A szervező civilszervezet részéről Tóth László lapunknak elmondta, nemcsak a hó miatt döntöttek az előrehozott időpont mellett: jövő héten a torjai csapat a saját falujában búcsúztatja a telet, a céhes város főterén pedig hagyományostermék-vásár lesz.

Idén a telet jelképező bábu elégetése elmaradt, ez a holnapi, gelencei ünnepségen esedékes. Hegedűs Ferenc vállalkozó ettől függetlenül szokásához hűen megvendégelte az egész csapatot, mangalicazsíros kenyérrel, kürtőskaláccsal, pálinkával és forralt borral várta őket a Jazz Bisztróban.