Falak közé zárt nemzedék

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Székely Hírmondó

2019. szeptember 20., 00:202019. szeptember 20., 00:20

Hol volt, hol nem volt. Ez a mese most rólunk szól, rólunk, emberekről, akik idejük 90 százalékát a négy fal között, az ajtónkat bezárva töltjük.

Minden egy csodálatos napsütötte reggelen kezdődött, amikor úgy döntöttünk, hogy magunk mögött hagyjuk a kék eget, a zöld tájat, a diófa édes susogását, az esőcsepp simogató mosolyát, a levegőt, ami életben tart. Bementünk az ajtón, és becsuktuk magunk mögött, majd otthonainkat megtöltöttük olyan dolgokkal, amikre csak vágyunk. Beszereztük a tévét, hogy lássuk, mi történik a kinti világban, telefont vásároltunk, hogy felhívjuk szemben élő szomszédunkat, virágokat szereztünk be, hogy zöldebb legyen otthonunk. Így házaink olyan helyekké váltak, amit nem szívesen hagyunk el. A természetes fényt felváltotta a mesterséges, a kinti levegőt a légkondicionáló. Főztünk és zuhanyoztunk. Ültünk és játszottunk. Aludtunk és fáradoztunk. De ezt mind bent, bezárva magunkat.

Majd egy nap, amikor már bent rossz levegő lett, vegyszerekkel próbáltuk frissíteni. Mesterséges fényeket szereltünk be, hogy a magány sötétsége elviselhetőbb legyen.

Hosszú idők elteltével feleszméltünk. Bár nehéz volt észrevenni, bekövetkezett. Segítségre lett szükségünk. Nyugtató az alváshoz, inhalátorra a légzéshez, kezelés a kiütések és a viszketések ellen, amelyet a benti por okozott. És akkor jöttek a tudósok, akik bebizonyították, hogy otthonainkban legalább ötször szennyezettebb a levegő, mint kint. Hogy a természetes fény hiánya hatással van a gyermekek tanulási képességeire, és növeli a vérnyomást. Valójában otthonok millióiban egészségtelen élni. Mi mégis becsukjuk az ablakot, besötétítjük a szobát, felkapcsoljuk a lámpát, benti biciklin edzünk, a tévével szórakozunk, és telefonon beszélgetünk. Pedig a természet a barátunk.

Csak rajtunk áll, hogy hogyan végződik ez a mese, hiszen ez még nem kőbe vésett szabály. Gondolkodjunk és tegyünk másképp. Engedjük be újra a fényt és a friss, tiszta levegőt életünkbe. Egy kis lépés és a falak közé zárt nemzedék kisétálhat.

Nálam már nyitva az ajtó. És nálad?

Tamás Réka20