Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:00

Nicușor Dan az Euronewsnak: a kormány meghozta a deficitcsökkentő intézkedéseket a hiánycélok megközelítéséért

09:59

Rajtol a 25. Filmtettfeszt, számos moziélményt kínálva

09:43

Helytörténeti búvárkodásra hívják a háromszéki diákokat

09:23

Fedezze fel újra Sóvidéket!

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Nyilvánosságra került egy térfigyelő kamerás felvétel a halálos frontális ütközésről

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Székelyföldről származó, magyar nemzetiségű román állampolgárokat fogtak el egy nemzetközi akció révén – videóval

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

Megint visszahívnak egy élelmiszert, ezúttal egy élősködő baktérium fertőzésének gyanújával

Parkolási bírságok és közbiztonsági gondok: gyűlést tartottak a csíkszeredai Fürdő utcaiak

Telekkönyvi hiányosság akadályozza a marosvásárhelyi színház felújítását

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

AUR-os tanácsos zuhant le egy kisrepülővel egy katonai egység közelében – videóval

Erdélyiek a Föld leghidegebb pontján

A szatmárnémeti Bertici házaspár, Attila és Kinga 2018. december 12-én rendhagyó utazásra indult: úgy döntöttek, felkeresik Szibériában a Föld leghidegebb lakott települését, Ojmjakont. Itt mérték 1926. január 26-án az északi félteke leghidegebb hőmérsékletét, mínusz 71,2 fokot.

Böjte Ferenc

2020. május 05., 00:012020. május 05., 00:01

Igaz, meteorológusok szerint ez az adat vitatható, hiszen nem közvetlenül mérték, hanem extrapolációval számolták ki. Abban mégis biztosak lehetünk, hogy Ojmjakonban és környékén télen nagyon hideg van: a 750 méteres tengerszint feletti magasságban, egy völgykatlanban fekvő kelet-szibériai településen 1933 februárjában az akkor már meglévő meteorológiai állomáson –67,8 Celsius-fokot mértek, de az évek során áprilisban is regisztráltak még csaknem –50 fokot, májusban pedig csaknem –30 fokot, ugyanakkor a legmelegebb hónapban, júliusban is előfordult, hogy –10 fokra hűlt le a levegő. Szélsőséges itt a hőingás is, hiszen júliusban 35 fok meleg is előfordul.

Telefonos beszélgetésünk során Attilát arról kérdeztük, hogyan született meg az utazás ötlete, miért éppen egy Dacia Dusterrel tették meg a körülbelül 25 ezer kilométeres távot, vállalkoznak-e még hasonló utakra, és ha igen, hová mennének.

A földrajz volt a nagy szerelme

Kiderült, Attila gyermekkora óta nagy szerelmese a földrajznak, szobája térképekkel volt kitapétázva, úgyhogy ezek után már nem csodálkozhatunk annyira, amiért Ojmjakont választotta úti céljának, hiszen meteorológiai rekordja révén ismert név a földrajzbarátok körében. Közrejátszott az is, hogy nagytatája annak idején Szibériában volt hadifogoly, ezért szerette volna ő is megtudni, a saját bőrén érezni, milyen az igazi szibériai tél, meg aztán romániai magyar ember – az utóbbi évtizedekben legalábbis – még nem járt itt, mondta, így esett a választásuk a jakutföldi településre.

Korábban, 2018-ban a fiával már megtett egy kalandos utat szintén Ázsiába: akkor Vlagyivosztokig autóztak és vissza egy Dacia Logannal. Most felesége, Kinga volt az útitársa, a jármű pedig, mellyel utaztak, a saját tulajdonú, dízel Dacia Duster terepjárójuk. Attila magát inkább autószeretőnek, mintsem autószerelőnek jellemzi, az extrém hidegre csupán dupla szélvédővel és az autó üzemanyag-ellátó rendszerének melegítésével készültek, na meg hangsúlyosan odafigyeltek a gumikra. Mint mondta, egyik támogatójuk éppen a kézdivásárhelyi Nexxon cég volt, az ő ajánlatukra és támogatásukkal a korábban extrém hidegben is tesztelt Cooper márkájú abroncsokat használtak, melyek alig koptak valamit a hosszú úton. Véleménye szerint egy gumidefekt a –60 fokos hidegben egyenlő lett volna a halálos ítélettel számukra, hiszen egy alkalommal, –45 fokban csupán üzemanyagot tölteni szállt ki az autóból, s míg a kannából „tankolt”, kesztyűben bár, de fagyási sérüléseket szenvedtek ujjai.

Oklevél a polgármestertől

2019. december 12-én indultak, és 2020. január 28-án értek haza. Nem tudta konkrétan megnevezni, mi volt a legnagyobb kalandjuk az út során, hiszen „minden kilométer egy élmény volt”. Tény, hogy elérték Ojmjakont, a település polgármesterétől oklevelet is kaptak.

– Kisebb gondjaink adódtak ugyan az úton, de megoldottuk őket. Ojmjakonban „viszonylag” hideget fogtunk ki, körülbelül –60 fok volt, mikor ott jártunk. Ezt a hideget, hogy milyen érzés, nehezen lehet leírni, érezni kell – vázolta a körülményeket Attila.

A településen minden járműtulajdonosnak fűtött garázsa van, és az igaz, hogy ha elmennek például autóval a boltba az emberek, amíg vásárolnak, a motort nem állítják le, hiszen utána nem tudnák elindítani. Kéziféket sem lehet használni, így nem ritka látvány a közben elguruló autó, melyekről több vicces videót is látni az interneten – mesélte. Mindezek mellett Attila azt javasolja, aki teheti, látogassa meg Szibériát.

– Az emberek itt rendkívül vendégszeretőek, tárt karokkal fogadnak, tisztelik az idegent. Rajtunk legalábbis mindig segítettek, utunk során sosem éreztük azt, hogy félnünk kellene valamitől – részletezte.

Csábító Szibéria

A hazavezető úton több volt a hó, mint arrafelé, a kimerültséget csak fokozta, hogy legtöbbször sötétben kellett vezetnie, a sarki tél miatt javarészt ugyanis csak délelőtt 11 és délután 2 óra között volt világosság. De expedíciójukat, amelyet Hello Siberia Expedition névre kereszteltek (e néven lehet You Tube vlogjukra is rátalálni, ha valaki kíváncsi a részletekre), sikeresen véghezvitték, Attila pedig biztos abban, hogy még vissza fog térni Szibériába.

Addig is csoportos utazásokat tervez. Szeptemberben például a Bajkál-tó környékére és Mongóliába szerettek volna eljutni, ám a járvány miatt ezt egyelőre halasztani kell. Kedvenc helyei közé tartozik Grúzia, Örményország a kaukázusi régióban, közelebb pedig, a Balkán-félszigeten Albánia és Montenegró.

– „Ugyanakkor Mongólia is egy semmi máshoz nem hasonlítható hely, azt mindenképp látni kell. Aki szereti az ismeretlent, a kalandokat, az új kihívásokat, azoknak ezeket az országokat, utazásokat ajánlom, mert biztosan nem fognak csalódni” – mondta búcsúzásképpen.

Nos, lehet követni!