Elszívó erő

Előző jegyzetünk olyan eseteket érintett, amikor székelyföldi magyar élsportolók, főleg jégkorongozók vagy (és) szüleik arra kényszerültek, hogy bukaresti szakszövetségi felelősöknél „intézkedjenek” a hátrányos megkülönböztetések, mellőzések ellen, illetve – olykor – a sportoló könnyebb, gyorsabb előmenetele érdekében. Föltétlen meg kell említeni, hogy szó sincs általánosságról, volt s van sok sportolónk, aki nem kényszerült ilyen módszerekre. Sőt, bizonyosra vehető, a szocialista rendszer évtizedei alatt gyakrabban történt olyan, hogy a székelyföldi sport kiválóságait többféle módszerrel is próbálták elcsábítani, átigazoltatni bukaresti klubok. Ennek érdekében a válogatottaknál is kedvükben jártak.

Hogyha az anyaegyesületeik mellett kitartó székelyföldi jégkorong nagyjainak az 1990 előtti életrajzát vizsgáljuk, majdnem kivétel nélkül mindegyiküknél találunk „szinkópát”, egy-egy rést, amikor az illető férfi sportoló neve mögött Bukaresti Steaua vagy Bukaresti Dinamo áll. Majdnem mindegyik kiváló csíki, gyergyói stb. jégkorongozó elé letették a papírt 18–20 éves korában, hogy amennyiben nem akar másfél évet vagy 9 hónapot (főiskolások esetében) kihagyni, el kell döntenie, melyik bukaresti „egyenruhás” csapatot választja. Hogy aztán a Bukaresti Steaua és Bukaresti Dinamo elszívó ereje sorkatonai szolgálatok előtt, alatt és után egyaránt működött, ez más és hosszú történet. Volt, aki leszerelés után egy napot sem maradt, volt, aki ott ragadt sportpályafutása végéig, voltak, akik a katonaságon kívül még néhány évet lehúztak. Nem föltétlen mind válogatott játékosok voltak. Veterán jégkorongozó állítása szerint a székelyföldiek egyike úgy lett Bukarestben ötszörös országos bajnok, hogy tétmérkőzéseken alig-alig szerepelt a fővárosi csapatban!

Nagyon érdekes minden idők három legjobb erdélyi és romániai jégkorong-hátvédjének a sportpályafutása. Mindhárman Hargita megyeiek. Varga Dezső (sz. 1939) a katonai szolgálat után is Bukarestben maradt (csak nyugdíjasként tért haza), a Steauában és a Dinamóban játszott, a Steauával többszörös bajnok, emellett sokszoros válogatott. Antal Előd (sz. 1955) és Gál Sándor (sz. 1955) az 1970-es évek vége felé Bukarestben töltötte a katonaságot. Csakhogy nem egyformán. Antal Előd bajnok lett a Steauával, Gál Sándornak a Dinamóval ez nem sikerült. Leszerelés után mindketten hazatértek. Sajnos, a Steaua és a Dinamo abszolút hegemóniájának (1963–1996) időszakára esett sportpályafutásuk, így a Csíkszeredai Sportklubbal nem sikerült bajnoki címet szereznie annak a hátvéd-párosnak, akiknek játékáról az 1977-es A-csoportos világbajnokságon, illetve az 1976-os és 1980-es téli olimpián is elismerően szólt a nemzetközi sajtó.