Előadás a Hargitáról

Ezen a héten Zsigmond Enikő csíkszeredai geológus, földrajzi, turisztikai szakíró volt a baróti Tortoma Önképző Kör vendége, aki a Hargita-hegységről tartott előadást. Ám előtte vendéglátója, Demeter Zoltán művelődésszervező arra kérte, bevezetőképp ejtsen néhány szót erdővidéki kötődéséről is.

Kiderült, az előadó jó néhány évet gyermekkorából, a vakációkból Nagybaconban töltött, édesapja ugyanis innen származott. Később Málnásfürdőre költöztek, ő 1967 óta él Csíkszeredában. Elmondta, kedves régi emlékek fűzik a faluhoz, egy esetet is elmesélt, amikor 1954-ben, hatalmas tél idején a házak közé betévedt egy vaddisznó, nyolc vadász vette üldözőbe, lövöldöztek rá – a falubeliek nem kis ámulatára és rémületére.

Kedvenc hegyére, a Hargitára térve előrebocsátotta: reggelig tudna mesélni róla, ami valószínűnek is tűnt, miután csupán nevének eredetéről több oldalas dokumentációt ismertetett. Leszögezte: a Hargita név szkíta–hun eredetű, még a mongoloknak is van egy Hara Gitájuk, ami nyelvükön Fekete Hegyet jelent.

„A mi Hargitánkat ilyen alapon a hunok nevezhették el Fekete Hegynek, hiszen az fekete falként tornyosul a Csíki-medencék fölé, különösen az esti naplementékben” – mondta, ám hozzáfűzte, hogy az is lehet, még régebbre, a Kárpát-medencében őshonos szkíták idejébe kell visszamennünk a néveredet-kutatásban. Mert mi volt az első szkíta király neve? Thargitaos – és ezt a görögök jegyezték le. Kőrösi Csoma Sándor is foglalkozott a hegység néveredetének megfejtésével. Ő a szanszkrit nyelvben talált megegyező szavakat, abban ugyanis a hara köldököt, a gita pedig dalt jelent, ízért a Köldök dalának fordította a Hargitát.

A hegységben, mely légvonalban 70 km hosszú, területe pedig mintegy fele a Fogarasi-havasokénak, a bakancsos turista a kiterjedt erdőfoltok mellett jellegzetességekként fedezheti fel magának a havasi pusztákat, az édes- vagy borvízforrásokat, a szép körpanorámákat nyújtó kilátóhelyeket. Ha ugyan van még bakancsos turista a Hargitán, vagy olyan, aki még keresi a táj fenségét, nyugalmát, mert a Madarasi-Hargita 1801 méteres csúcsán is az erős fiatalembereket ma már inkább csak quadokkal száguldozva lehet látni, amint raliznak a tetőt borító kopjafa-erdőben…

„Remélem, egyszer lecseng ez a tájrondító, kopjafás divat, s a motoros tájfutók is rájönnek, hogy a szent hegy iránt – mely jelzővel a Hargitát illetik – másképp kellene viszonyulni”– mondta az előadó, miközben számos fotót mutatott, és mesélt a Hargita látnivalóiról, szépségeiről.