Elmélkedés Mérleg-módra

Székely Hírmondó

2018. október 19., 00:102018. október 19., 00:10

Mikor a természet erejét veszti, és megáll az alkonyodó nap árnyékában, a legszebb dolog történik velünk, észrevesszük, hogy milyen szép is az őszi táj. Ilyenkor ábrándozni kezdünk az élet szépségéről, de kettős képet is alkot a képzeletünk, mert a szép, amit látunk múló, de a jó, amit teszünk maradandó. Ezért, legyetek jók, ha tudtok! A többi nem számít, hiszen semmi nélkül érkezünk a földre, és meztelenül távozunk a földről. Becsüljük a percet, az órát! Adjuk át magunkat a jelen mámorának, hallgassunk a szívünkre, legyünk türelmesek, alázatosak és helytállóak, még akkor is, ha szembe fúj a szél!

Kérlek, őrizd a lelked tisztaságát, takaríts ki olykor a gaztól, mint ahogyan a kertedet ősszel! Figyeld a jeleket, amelyeket a Mindenható küld feléd, vagy épp az őrangyalod, ki féltve őrzi emlékeidet, és véd a veszélyektől, mert neki ez a dolga! Neked meg az, hogy küzdj és bízva bízzál, mert semmi nem hull az öledbe áldozatok nélkül! Érezd, hogy tenned kell valamit ezért a helyért, amit úgy nevezel, hogy szülőföld, ne hagyd, hogy elvesszen az a táj, ami gyermekkorod Kánaánja volt! Könnyű mondani, tudom, a tettek többet nyomnak a latba, de sokszor a legszebb gondolatból születik meg egy jó cselekedet, csak segítenünk kell neki világra jönni. Így hát, ne ítélkezz, csak példát mutass, mert soha nem késő olyan felnőtté válni, kire gyermekkorodban felnéztél volna! Ez ma is így működik, mert a szeretetet, megbecsülést és tiszteletet nem lehet kikövetelni, azért tenni kell. Én így tudom, így mondom, mert így érzem, így vallom.

Ne hátrálj az elmúlás elől, inkább értsd meg, és élj úgy, hogy keresd azon embereket, akik megnevettetnek, jókedvet adnak, történeteket mesélnek, élvezik az életet, feltöltenek energiával, mert azok szeme örömtől sugárzik, és az öröm fertőző. Kapd el az élet örömét, és ülj le vele egy dombtetőre! Nézz bele a táj szemébe, lásd a szépet minden gallyban, minden aszott falevében, sarjban, és akkor szívből tudsz élni akkor is, amikor kopár lesz a táj, akkor is mikor körülötted mindenki szomorú. Hogy miért jó ez? Mert erőt adsz mindenkinek az újrakezdéshez, a fennmaradáshoz. Ne félj élni!

Csákány Zsuzsanna