Elitkedés júdáspénzen

Miután az egyik eléggé kérdőjelesen lenyúlt egy állami könyvkiadót, a másik végigszolgált a második világégés után minden elnököt, de az egész csapatban mindenki állami pénzt véve fel dicséri a magánvállalkozást, és jobboldalhoz húzó elitértelmiségi lett, most csodálkozva néznek Ferenc pápa felé, hogy miként moshatja lábát a koszos araboknak – amikor ők még a fogatlan földijeik szájára sem kíváncsiak. Úgy eldobták a krisztusi tanokat, mint egy üres dobozt, s vele együtt a demokráciát is. A szerintük koszos „popor” semmire se jó, hacsak arra nem, hogy a tanultabbak a beszédeit hallgassa, mélyenszántó írásaikat olvassa, és mindenre csak bólogasson.

És mert ők az elitértelmiségiek, nincs idejük odafigyelni a félművelt, sőt, műveletlen emberek zagyvalékára, mert ezeknek értelmes szó úgysem hagyja el az ajkukat; de úgy általában ne legyen igényük, kérelmük, csak dolgozzanak, és figyeljenek a fentről jött szóra. Adják a tanácsaikat, elfeledve, hogy mit is tettek, cselekedtek a múltban. Ha pedig erre valaki figyelmezteti, mint a Nobel-díjas Hertha Müller, sértődötten vonulnak el, holott az, ahogy Románia ma kinéz, nem kis részben nekik is köszönhető.

Még akkor is, ha az utóbbi negyedszázadban (miután lényegében meg sem mukkantak a kommunista diktatúra alatt) durva szavakkal illetnek mindent, amiben balos szelet éreznek, így azt is, ami népi. Nem óhajtanak egy tálból cseresznyézni az adófizető polgárral, még akkor sem, ha a „cseresznyét”, az általuk felvett nem kis summákat ezek biztosítják. Egyszerűen lenézik a plebszet, s ezzel a názáreti balsors sújtotta szegények mellett kiálló gondolatait sem méltatják valamirevalónak.

Az elmúlt századokban nem egyszer értekeztek – Babits Mihálytól Julien Bendaig – az értelmiségiek árulásáról, arról, hogy sokan közülük a nép nevében júdáspénzért képesek a legnagyobb gazságokra is. A demokráciát kijátszva hol a kommunista, hol fasiszta zászlókat lengettek. Persze, az erdélyi magyarok között is akadnak felső magasságokból leszóló „értelmiségiek”. Igaz, kevesen, mert a transzilván lelkületűek többségét, mivel a közemberek között élnek, elkerülte az elitista széljárás. Ők a néppel a népért szeretnének haladni.