Egyedi ünnep Vargyason

Vasárnap 100 éves lelkészét, Dimény Andrást köszöntötte Vargyas közössége. Ilkei Árpád jelenlegi lelkész szerint nem volt még Vargyason olyan alkalom, hogy a papi székben ilyen idős lelkész ült volna.

„Ő felvette Isten igáját, tudta, hogy szükség van a Krisztus-habarcsra, szükség volt a lélek-templom megépítésére” – fogalmazott Ilkei. András pap bácsi méltatása után ft. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök üdvözlőlevelét olvasták fel, aki sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet személyesen is jelen a születésnapon, majd a Magyar Unitárius Egyház főtanácsának részéről egy kitüntető diplomát vehetett át az ünnepelt.

Andorkó Ferenc vargyasi nyugalmazott lelkész a nyugdíjas lelkészek nevében köszöntötte kollégáját, és felolvasta az Amerikába elszármazott Sztankovics Zsuzsa levelét, aki 2013-ban 2000 amerikai dollárral segítette az orgona javítását. Tóth Péter gondnok méltató szavai szerint a sok munka nem maradt gyümölcs nélkül, hiszen egyszerre három vargyasi lelkészt is köszönthet a falu közössége a templomban, ahol több mint 70 éve helybéli lelkész szolgálja a gyülekezetet.

Volt falustársa, Deák Vilma meleg szavai után Krizbai Imre baróti nyugalmazott református lelkipásztor, majd a székelyszáldobosi leányegyházközség gondnoknője, Kolumbán Erzsébet köszönte meg Dimény tiszteletesnek a gyülekezetért tett szolgálatát. Sütő Levente polgármester a régmúlt időket idézte fel, amikor fiatal gyerekként tanította őt és kortársait a pap bácsi, kiemelve, hogy egy kitűnő tanítót tisztelhetett benne a közösség.

Az ifisek rövid műsorral, gitárjátékkal, énekkel és szavalatokkal készültek a napra. Tóth Anna az alkalomra írt versét olvasta fel, melynek címe 46 év, utalva a tiszteletes úr szolgálati idejére. A továbbiakban a gyülekezet közösen énekelte el az ünnepelt kedvenc énekét, Petőfi Sándor Távolból című versének megzenésített változatát, miután családjának két legifjabb tagja is hegedű-, illetve zongorajátékkal lepte meg.

Dimény András a következő szavakkal válaszolt a köszöntésekre: „A szívem örömmel van tele, s hálát adok a gondviselő Istennek, hogy vagyok, illetve köztetek lehetek. Szívembe zárlak mindannyiatokat, s kérem a drága jó Istent, hogy adjon számotokra jó pásztorokat, akik az öregeknek és az ifjaknak a legszebbet, a legjobbat tudják mondani. Az Isten véd minket, az Isten megóvja a maréknyi székely népünket, s élhetünk majd nyugodtabb és boldogabb életet. Köszönöm mindazt a sokat, amit tőletek kaptam. Az Úr áldjon, az Úr őrizzen meg most és mindörökké. (…) Maradjon meg hát közöttünk a hit, a remény és a szeretet.”

Bod Péter száldobosi református lelkipásztor beszéde után a vargyasi dalárda éneke csendült fel, majd az ünneplés himnuszainkkal zárult.