Egy kutatás összegzése

Székelyföldön elsőként Bodor Ferenc gyártott ágyút, hangzott el a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Ágyúcső és puskapor című tanulmánykötet csütörtök esti bemutatóján, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban.

A három szerző – Komán János pedagógus, költő, újság­író és helytörténet-kutató, dr. Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, valamint dr. Süli Attila budapesti hadtörténész – közül az utóbbi kettő volt jelen az eseményen.

A házigazda intézmény nevében Demeter Lajos helytörténész köszöntötte a vendégeket és a hallgatóságot, a kiadó képviseletében pedig Gálfalvi Ágnes méltatta tömören a szerzőket és az általuk e témában elvégzett kutatómunkát.

Ennek kezdeményezője Komán János, valamint a csíkmadarasi polgármester volt, akik a méltatlanul mellőzött és feledésbe merült Bodor Ferenc munkásságáról szerették volna az igazságot kideríteni. Ezt végül a csíkszeredai, marosvásárhelyi, nagybányai, budapesti és kassai állami levéltárakban, a kolozsvári, gyulafehérvári és szamos­újvári egyházi gyűjtőlevéltárakban, valamint több hazai és külföldi dokumentációs könyvtárban végzett hosszas búvárkodással sikerült megvalósítani. Az így megszerzett ismeretanyag birtokában pedig kénytelenek kijelenteni, hogy Székelyföldön elsőként Bodor Ferenc öntött ágyúkat Bodvajban, és Gábor Áron is ott sajátította el tőle ezt a mesterséget – szegezte le már felszólalásának elején Pál-Antal Sándor.

Süli Attila elmondta, hogy Bodor Ferencről, valamint az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharcban játszott székelyföldi szerepéről Bözödi György (1913–1989) író, szociográfus, történész már az 1960-as években le szerette volna rántani a feledés fátylát. Ennek érdekében össze is gyűjtötte a tevékenységére vonatkozó elfekvő iratokat és irattöredékeket, azonban nem összegezte és nyilvánosságra sem hozta ezeket. Így rá hárult ez a feladat, melynek Bözödi nagy tisztelőjeként örömmel tett eleget, és az ekképp nyert anyag szolgált forrásként a Bodor tevékenységéről beszámoló tanulmány megírásához.

Végezetül megtudhattuk, hogy Bodor Ferenc a felvidéki Lucska faluban született Krausz néven, melyet 1844 körül magyarosíttatott. Végzetségére vonatkozóan nem kerültek elő okiratok, azonban a korabeli sajtóban róla megjelent cikkek mérnökként emlegetik, és az általa betöltött tisztségek is erre utalnak. A balánbányai rézércfejtéshez, feltételezések szerint 1843-ban alkalmazta Zakariás Antal bányatulajdonos, ellenőr és bányaművezetőként, 1846-ban pedig a bánya igazgatója lett.

A forradalom kitörése és az agyagfalvi székely nagygyűlés megtartása után a bodvaji vashámorba ment a szaktudását kamatoztatni. Itt az irányításával és Gábor Áron közreműködésével ugyanis már 1848 novemberében megöntötték vasból az első három székelyföldi ágyút, de nekifogtak az ágyúgolyógyártásnak is. Az általa tervezett és vezetett csíkmadarasi lőporgyár 1849. május 1-én már elkezdett termelni. Az ő lelkes támogatásának és közbenjárásának köszönhetően látták el a kézdivásárhelyi ágyúöntödét balánbányai rézzel.

A forradalmi kormány szolgálatában végzett tevékenysége miatt a világosi fegyverletételt követően Marosvásárhelyen vizsgálati fogságba helyezték, majd börtönbe vetették, ahol kis híján két esztendőt raboskodott.