Egy jogi harakiri

Tisztességben építkezett a magyar történelemben Győr, Debrecen meg Székesfehérvár is. Három város, mely együtt és külön is méltó lehet az Európa Kulturális Fővárosa címre. Sarkigazság, még akkor is, ha ki tudja, mely városokkal kell békésen vetélkednie. Igen ám, de jött a bíráló bizottság. Jött Szempont Úr, és szólt, hogy kacagjon jóízűen egy keveset Európa is: „Székesfehérváron kevés a migráns – túl sok a kereszt”.

Bocsássák meg nekem a polgárok és polgármesterek, ha nem káromkodni kél kedvem, de világgá kürtölöm, hogy mindhárom városban van elmegyógyászat. Bizony patológiás, beteg elmére vall ez a migránsos és keresztes böfögés; röhögvényes, ugyanakkor eme drámai jelenre bízza a tragikusnak látszó közeljövőt.

Az Európai Unió nem először végez magán jogi öncsonkítást. Ez a magyarokra vetett megállapítás azonban a magunk és Európa szeme láttára végzett harakiri. A japán szamurájok akkor végezték a hasmetszést (szeppuku) önmagukon, amikor a szégyentől akartak szabadulni. Az EU alapszerződésében benne többek között az a törvény is, hogy a szervezet megvédi és megőrzi az európai népek kulturális örökségét, történelmi hagyományrendszerét… Hát ezért szeretnék Székesfehérvárra szaladni, világgá is talán, hogy vigyem ifj. Lomnici Zoltán magyar alkotmányjogász nyugtató szavait, melyek szerint az ítéletfogalmazóknak elment az esze.

Mondottam, mindhárom jelentkező városban van elmegyógyintézet. Most már csak az hiányzik, hogy igenis az EU kivegye drága városunk nevéből a FEHÉR jelzőt. Mert ettől a szervezettől, mely az ENSZ-szel együtt a „kevésbé fehér” népek millióival akarja temetői rendbe vágni Európa kultúráját keresztestől, harangostól – ettől és pénzelőitől már ez is kitelik.

Elképzelem azt is, milyen vigasztáviratokat küldenek a győri, a debreceni polgármesterek Székesfehérvárra, milyeneket az egyetemek, iskolák az országból mindenünnét. Magam is küldök, azt is beleírom, hogy bizony nem nevetünk emitt, Erdélyországban sem, hiszen a legkomolyabban kell vennünk azt is, ha egy európai szervezet saját alkotmányát, alaptörvényét heréli az idegenség javára. Komoly bizony a jogi hasmetszés akkor is, ha félkegyelműek végzik a mi elveszejtésünkre.