Dizájnhét: a szép sok arca

Nem a legégetőbb gondja az embernek, hogy milyen dizájnnal tervezett padra ül, milyen egy tér, ahol ügyfélként fogadják vagy egy kapu, amelyen belép. De kétségkívül kicsit könnyíthet a lelkén, ha szép és hasznos dolgokon pihentetheti meg a szemét. A dizájnhét első napján máris három különböző műfajban tobzódhatott a szépre kíváncsi érdeklődő.

A csernátoni nyári dizájntábor kolozsvári és budapesti egyetemista hallgatói azt a feladatot kapták, hogy Szentgyörgy köztereire tervezzenek installációt vagy bútorzatot, illetve a város környékén leheljenek életet kihasználatlan létesítményekbe. Így születtek meg a Sugási útra tervezett Medveles, a főtéri Randipad, a könyvtár háta mögé tervezett élményösvény, az ugyanott található kazánház vagy a Bodok szálloda előtt hajdani szökőkút közösségi térként való hasznosításához szükséges elképzelések, illetve – kivételként – a táborhelyszínül szolgáló Haszmann Pál múzeum info-táblái. Ez utóbbiak meg is valósultak, a többi még várat magára, de ahogy Sztakics Éva alpolgármester a dizájntábor munkáiból összeállított kiállítás megnyitóján elmondta, az önkormányzat eddig is figyelt az esztétikumra, ennek bizonyítéka a Mihai Viteazul tér arculata vagy a polgármesteri hivatal tanácsterme és a Művész mozi külső-belső berendezése is; ezután is ebben a szellemben épít-szépít.

A Lábas Házban folytatódott a rendezvénysorozat, ahol Török Réka jelmez- és ékszertervező állította ki a Rekko brandet megtestesítő extravagáns ékszereit, melyekre a budapesti divatüzletekben és online is jó kereslet mutatkozik. Az ékszerek egyedi módon vannak prezentálva, ami nem is meglepő egy kreatív szakembertől, de a végső imázs kialakításához a fiatal  Simon Norbert divatfotós munkáját is igénybe vette, mert a divatfotózás ma már egy autonóm műfaj.

Csak a szomszédos terembe kellett átsétálni, hogy egy reflektorok fényével is elvarázsolt világba, gyönyörű kreációk közé csöppenjünk: a Tordai Hajnal jelmeztervező által tervezett fellépőruhákat Turnai Tímea, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet főmuzeológusa rendezte kollekcióba. Turnai Tímea elismerő szavakkal méltatta a tervező értékes munkásságát, szenvedélyét, amivel hetedhét országon keresztülvág ahhoz, hogy felkutassa a legszebb és legtartósabb anyagokat a jelmezekhez, melyeknek 100-500, de olykor akár 1000 előadást, utaztatást is ki kell bírniuk. A jelmeznek a színész második bőreként kell viselkednie, és karaktert hordoznia magában – ez Tordai Hajnal tervezői munkájának vezérelve. A gyűjteményben többek között Gertrudis királyné, Azucéna és a Csárdáskirálynő színpadi ruháit is megcsodálhattuk.

A karcsú bábuk közül két lépéssel egy újabb „színpadra” léphettek át a látogatók, hogy Turnai Tímea könyvbemutatóján részt vegyenek: a Mesélő jelmezek című album szerves folytatása a szerző szcenikaigyűjtemény-kezelőjeként végzett értékmentő munkájának: a színjátszás több mint 200 éves történetének kellék- és jelmeztára, (illetve annak töredéke), melyből minden darab egy vagy több mesét, történetet is hordoz.