Didergető jósok

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. november 10., 00:102020. november 10., 00:10

Dübörög a politikusok rozzant szekere. Egy szó sem igaz benne azon kívül, hogy megélhetési politikusok voltak a vikingek is. Ez a mostani, aki elvárja, csüggjenek rajta az emberek, most épp azt magyarázza, a vírusjárványnak vége lesz egyszer, de egy percig se gondoljuk, hogy utána minden a régi rendbe terelhető. Ezt a rendteremtést tagadó politikus-akárki olyan sejtelmesen mondja, mint aki döbbenetes igazságra jött rá, és elvárja a mi, az én csodálatomat is. Mármint azt hallván, hogy az ő, az ők szekere se marad a tavalyi nyomokban.

Vajon mi az, amit ilyen titokzatos fenyegetően rejteget eme zűrzavar, pusztulás után? A harangok egyre veszettebben félre verve, miközben azt kérdezem, hogy ezek szerint és szerinte semmi meg nem marad abból, amit építettünk mi magunknak eleddig?

A galádság a múltban is kazalokba rakva. Nem azt akarjuk megtartani elvtársuram, nem a fasisztoid szocializmus romhalmazából néhány palotát. És ha a vírus kivonulása után épp olyan tehetetlenek maradunk még önvédelemre is, mint a vírus előtt, most mi olyan titokzatosan sejtelmes ebben a rejtett mosolyban? Nehogy azt higgyük, mondja. Nos, akkor mit hihetünk most és mindörökké? Megmarad a politikai önkény ezen a prérin? Marad a nemzeti és nemzetiségi elnyomás továbbra is emitt, mert sem a régiből sem a vírusuralom utániból semmi se marad a kalangyarakók javára?

Azt ragozza mosolyával is, hogy valami más jövőt sütögetnek titkos kemencéikben, csak éppen várjuk ki a végét. Minek a végét? A dolgozó tömegek és abban a nemzetileg is elnyomottak, a szótlanná alázottak a vírusriadalomban is ugyanazon a deresen szenvedtek, mint előtte, hogy a gyógyszer alkalmazását sem értették meg a maguk anyanyelvén, éppúgy mint ezelőtt. Politikusunk, akit az ördög csókolt fölénk, épp azt a belenyugvást jósolja a maguk javára, amelyet a fasisztoid hatalom előre lát a fejünk fölött. Nehogy azt higgyük, hogy a vírus után visszatér a múlt aranyos kora…

Melyik a rendelt kisebbségi sors, amelyet mosolyban emlegetnek, nehogy meglepődnénk majd annak idején?