Dan Tanasăt is kihozta a sodrából

Ez a magyar állami támogatással épült nagycétényi óvoda bejáratához került, tulajdonképpen az ottani Csemadok Tiszta Forrás Alapszervezete kezdeményezésére. Mesterünk a helyszínen egy kerek hónapig dolgozott rajta, mindvégig egyedül, igaz, minden nap hajnali 5 órától este 8-ig tartott a munka. Az eredeti megbízás szerint a 4,7 x 4 méteres kapunak csak az elejét kellett volna kifaragnia, de az óvodások szülei kérésére végül a másik fele is véső alá került.

Többnyire itt is háromszéki motívumokat használt, de mivel bevallása szerint „nem szeret sem ismételni, sem másolni”, azért igyekszik mindig valami újat, kizárólag őrá jellemző „ötletet” belevinni a díszítésbe. „Kincsünk a magyar gyermek” – ezt most rovásírással is felvéste a kapu elejére, a másik oldalára pedig – immáron latin betűkkel – az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című dalának egyik verssorát. Ezek után nem meglepő, hogy maga az együttes is megjelent az szeptemberi avatón, és közösen énekelték el a teljes számot.

Datki Sándor nem faragó nemzedék sarja, mondhatni egyfajta kényszermegoldásként ragadott vésőt a kezébe, amikor 20 évvel ezelőtt a kézdivásárhelyi Metal 2-nél megszűnt a munkahelye, és valamiből el kellett tartani a családot. Tulajdonképpen csak alapanyagot váltott, hiszen addig szikraforgácsolóként dolgozott. A keresztfiával közösen dolgozva, kezdetben tőle leste el az új mesterség fortélyait, közben böngészte a szakirodalmat is, végül önállósodott. Természetesen nemcsak székely-, hanem „sima” kapukat is készít, továbbá tornácokat, kerítéseket, és a házat is újrafödi, ha kell. Igazi ezermester a javából!

Ami népművészeti jellegű munkáit illeti, hiszen bennünket elsősorban ez érdekelt, már a Trianon révén kettészakított felvidéki falu, a mai szlovák–ukrán határ két oldalán elhelyezkedő Kisszelmenc és Nagyszelmenc között felállított két fél székelykapu kifaragásában is részt vett. Felvidéken ezen kívül több kapuja díszeleg, az egyik II. Rákóczi Ferenc egykori sóhivatala előtt, de Magyarországon is, továbbá kopjafák, emlékművek. A „világ legnagyobbjaként” aposztrofált, idén júniusban felállított sokorópátkai kapu munkálataiból is kivette a részét, a 64 vármegyecímerből közel húsznak a kifaragása az ő keze munkáját dicséri.

Ugyanígy szűkebb pátriánkban is megtalálhatók alkotásai, például a málnási iskolánál, ahol egykoron nebulóskodott, vagy éppen Kökösben. Említhetjük továbbá Nyerges-tetőn álló kettős kopjafaját, de a Poszkár-tetői kápolnára is ő készítette fémből a magyar szent korona két mázsát nyomó mását. No és ott van az annak idején nagy port kavaró a zalánpataki Trianon-emlékmű, ami miatt még Dan Tanasănak is felment a pumpája.

A porverés úgy történt, hogy a magyar feliratoktól gyakran kiakadó hivatásos jelentgető, amikor hírét vette, hogy Zalánpatakon Trianonra merészeltek emlékezni, tévéstáb élén igyekezett a helyszínre, bőszen dobra verni a sértő törvénytelenséget. Hiányos nyelvtudása, illetve még hiányosabb helyismerete okán azonban Zalánpatakot összekeverte a sepsiszéki Zalán faluval, így Bodok község polgármesteréhez döngettek be, hogy mutassa meg nekik az ominózus alkotást.

Fodor Istvánt azonban nem olyan fából faragták, mint akinek el kell magyarázni, mitől döglik a légy, ezért nagyon segítőkésznek bizonyult. Mondta, hogy ő ilyenről nem tud ugyan a faluban, de menjenek együtt, járják végig az utcákat, hátha megtalálják. Mivel nem találták meg, Dan Tanasă és csapata idegesen elvonult, és azóta sem ment el Zalánpatakra. Vélhetően fülébe jutott, hogy az ottaniak nem mindennapi fogadtatást készítettek elő a számára…

Datki Sándor nem is titkolja, hogy ő bizony szeret „magyarkodni”, de a szó legnemesebb értelmében. Erre azért van szükség, vallja, „mert ha nem csinálunk semmit, akkor hamarabb elveszünk”. Ezért lépett be az egyik vitézi rendbe is, hogy „még jobban kifejezésre tudjam juttatni mindazt, ami bennem van.” Az unokáit is ilyen szellemben neveli, a legkisebb rendszeresen szaval a Trianon-megemlékezéseken. A verset természetesen a nagytatája választja ki számára.

Amikor terveiről kérdezzük, az ars poeticája is megfogalmazódik: „minden évben csinálni valamit.” Most télen tervezi kifaragni a Kovásznára rendelt székelykaput, amit tavaszon állítanak fel. Két éve dédelgetett álma egy több faragót is igénybe vevő, kéthektáros emlékpark, amely fentről nézve Nagy–Magyarország térképét sejtetné, a határvonalát pedig a magyar királyok és erdélyi fejedelmek faszobrai „rajzolnák ki”. Természetesen ennek is székelykapu képezné a bejáratát, a tetején turulmadárral, a park közepén pedig Attila hun király szobra jelezné, hol is kell keresgélni a székelység gyökereit.

Egy másik terve ugyancsak a szent korona fémből készítendő mása, amit hét kar tart a magasba, és a 907-es pozsonyi csata emlékére is szeretne egy Árpád-szobrot faragni, mert „abból nagy hiány van Székelyföldön”. Hogy mindehhez lesz-e ereje, lehetősége, azt nem tudni, de ideje biztosan, hiszen az unokájának megígérte, hogy legalább száz évig fog élni. Adja Isten, hogy így legyen!