Búcsúzunk Molnár Gizellától

Molnár Gizella 1935-ben született Gyimesközéplokon, 1953-ban Csíkszeredában végezte a középiskolát, 1957-ben pedig a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémiát. Azóta tagja a sepsiszentgyörgyi színház társulatának, ő volt az első diplomás színészünk. 1999 óta nyugdíjas, de utána még másfél évtizeden át játszott, utolsó színházi szerepét Radu Afrimtól kapta a 2013/2014-es évadban. 2000-től tizenhárom éven át művészi beszédet tanított a Pugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatán és a Művészeti Népiskola színész osztályaiban. Szentgyörgyi István-díjas, Poór Lili-díjas, Pro Urbe-díjas, többszörös alakításdíjas, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem aranydiplomása.

Női főszerepek hosszú sora kapcsolódik a nevéhez színházunkban. Volt Ilus a Selyemrokolyában, Rozika az Úri muriban, Johanna a Szent Johannában, Laura az Üvegfigurákban, Juli a Liliomban, Gondos Eszter az Énekes madárban, Zősz a Pipacsok halálában, Viola a Csalóka szivárványban, Özvegy Batthyány Lajosné a Különcben, Ruth a Megbombáztuk New Havent-ben, Márta a Dupla vagy semmiben, az Éj királynője a Csongor és Tündében, Idelette a Csillag a máglyánban, Gertrudis a Bánk bánban, Feleség a Nagypapa látni akar benneteketben, Marie a Woyzeckben, Jónásné a Házmestersiratóban, Mama A tanítónőben, Katica A fátyol titkaiban, Golde, Tev felesége a Hegedűs a háztetőnben, Öregasszony az Alkésztiszben, Anya a Vérnászban, Köményné A csodában, Dajka a Trakhiszi nőkben, Klütaimnésztra az Iphigeneia Auliszban című előadásban... Hosszú pályafutása alatt dolgozott Völgyesi Andrással, Czompók Mihállyal, Kováts Dezsővel, Bán Ernővel, Tompa Miklóssal, Seprődi Kiss Attilával, Tompa Gáborral, Balogh Andrással, Kovács Leventével, Árkosi Árpáddal, Bocsárdi Lászlóval, Barabás Olgával, Kövesdy Istvánnal, Zakariás Zalánnal és sok más rendezővel. „Paraszt típus vagyok, szomorkás, kesernyés arckifejezéssel, inkább a komolyabb szerepek találtak rám” – vallotta magáról egy interjúban, de a korabeli kritikák tanúsága szerint vígjátéki szerepei is emlékezetesek voltak. Nagyszerű érzéke volt a balladák előadásához, a Társam, társam, édes társam...című balladaestjét nagy sikerrel játszotta évtizedeken át. Filmekben is maradandót alkotott: ő volt Lucia a Dallas Pashamendeben, Lenke néni a Visszatérésben, Elek anyja a Vadlány-Boszorkánykör című filmben.

Több, mint 60 évet töltött Thália szolgálatában, mely során mindig az érdekelte igazán, ami túlmutat a rutinon, a látványosságon, mindenben a tartalmat, a gondolatokat, a mélyebb értelmet kereste. A szó legnemesebb értelmében vett profi színész volt, aki vállalásainak pontosan eleget tett. Sosem játszott rutinból, mindig belülről építkezett. Művészként és magánemberként egyaránt szerény volt, alázatos, tisztelettudó. Lehet, hogy családi öröksége volt ez a csendes visszafogottság, de az is lehet, hogy a gimnáziumi évei alatt ivódtak belé ezek a manapság oly ritka emberi vonások a hajdani kolozsvári katolikus leánynevelő intézetben. Többször mesélte kollégáinak, hogy ő valójában csak azért lett színész, mert szülei kuláklistára kerültek, és semmilyen más lehetősége nem volt a továbbtanulásra. Minden bizonnyal sokat veszített volna az erdélyi magyar színjátszás, ha más pályát választott volna magának.

Emléked megőrizzük, nyugodj békében Gizi néni!