„Szeretünk együtt lenni”

– Milyen gyakran találkoznak, miket szoktak közösen csinálni?

– A járvány előtt minden hónapban volt egy-egy találkozónk, amikor előadáson vettünk részt: orvosi, táplálkozási előadásokat hallgattunk, vagy éppen az óvodások, iskolások műsorát néztük meg. Névnaposokat köszöntünk, de ezen kívül farsangot, nőnapot, idősek napját, férfinapot, miniszilvesztert is tartunk. A klub tagjai az elmúlt öt évben 20 kiránduláson vettek részt, ebből kétszer Magyarországon, Szentgálon. Hagyományos szaloncukorkát készíttettünk közösen karácsonykor, tojásfestést szerveztünk húsvétkor. Részt vettünk az Őszi Sokadalomkor szervezett 19. századi korsétán, a korabeliruha-kiállításon.

– Mikor, hogyan jött létre a nyugdíjasklub? Énekkarként is működnek, ha jól tudom. Hol van lehetőségük fellépni?

– A kézdiszentléleki Perkő Nyugdíjasklub 2015. február 24-én alakult hatvan nyugdíjassal. Jelenleg 51 tagot számlál, sajnos, négyen elhunytak közülünk, aztán van, aki betegség miatt maradt ki, van, aki elköltözött a faluból. Egy olyan közösség alakult ki, akikre lehet számítani. Az énekkarunk harminc tagot számlál, amellyel részt vettünk az eddigi helyi, március 15-i ünnepségeken, valamint a Kézdivásárhelyen szervezett XVI. kórustalálkozón, Ábri Béla népzenész és Dávid István kántor segítségével. Emellett egy tánccsoportot is alakítottunk, és Gergely Zoltán, a Perkő Néptáncegyüttes egykori koreográfusa irányításával betanultuk a magyar keringőt. Februárban megtartottuk a klub ötödik születésnapját, amelyen a környékről érkező három nyugdíjasklub is megtisztelt jelenlétével.

– A tevékenységüket támogatja valaki?

– Fő támogatónk a kézdiszentléleki polgármesteri hivatal, aki biztosítja számunkra a helyiséget közköltségekkel együtt, emellett akadt még néhány vállalkozó, akik segítettek. Az adományokból szükséges dolgokat vásároltunk, főleg elektronikai eszközöket, amelyek a havi találkozókon való vetítésekhez fontosak.

– Milyen tervekkel vágnak neki a jövőnek?

– Sajnos, április óta, a járvány miatt nem tudtunk találkozni, de reméljük, hogy vége lesz ennek az állapotnak, és a klubba is visszatér az élet. Tervek bőven akadnak: szeretnénk megtartani találkozóinkat, kirándulni még sokat, új tájakat felfedezni, megismerni. Örülnénk, ha a dalcsoport és a tánccsoport még sokat szerepelne, tagságunk bővülne. De leginkább azt szeretnénk, ha sok időt tölthetnénk együtt, jól érezhetnénk magunkat, közösen énekelhetnénk, sokat beszélgetnénk egymással, amíg a Jóisten engedi. Nagyon boldog lennék, hogyha falunkban még sokáig élne és működne nyugdíjasklub!