Bocsi, most nem tudok

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2022. május 18., 00:062022. május 18., 00:06

Még ezt az egy pályát megpróbálom kivinni a CandyCrush-ban. Csak még ezt a cigit elszívom, és akkor fogok is munkához. Előbb megiszom egy kávét. Közben elindítok egy részt a sorozatból, de szigorúan kikapcsolom, amint elfogyott a kávé. Hiszen annyi dolgom van, mindig csak rohanok. Nincs időm olvasni sem, pedig szeretek, és régen sokat olvastam, esküszöm. De manapság egyszerűen nem találok rá megfelelő pillanatot, mindig valami más tűnik fontosabbnak.

Ma a munkával kell foglalkoznom, holnap a bankba kell mennem, szerdán este családi vacsora, csütörtökön főzök, pénteken takarítok. A hétvége? Az a miénk, az enyém és a páromé, na meg a pihenésé. Kivéve, ha szülinapra, házibuliba kell menni. De azokra már alig tudunk időt szakítani. Nincs időm a hétköznapokban meginni egy kávét a barátnőimmel. Szaladok, rohanok a fejem és a problémák után mindig.

Idén sok a munka. Plusz a költözés, a rengeteg esküvő, keresztelő, elsőáldozás. Arról nem is beszélve, hogy a házat rendben kell tartani, a virágoskert folyamatosan ordít a gyomlálásért. Vagy dolgozom, vagy bulizok – kényszerrel. Egyszerűen nincs most időm elkezdeni írni a könyvemet, akkor sem, ha évek óta ez a legnagyobb álmom.

Ne haragudj, visszahívhatlak később? Bocsi, ma nem alkalmas, jövő hónapban? Tudom, megígértem, hogy segítek, de látod, rohanok. Kérlek, ne nézz így rám, bepótoljuk, esküszöm, de most nem megy. Figyelj, halaszthatnánk máskorra, ha nagyon szépen megkérlek?

Ugye, ismerős? Bújjuk a telefonunkat, vagy szaladgálunk fel-alá esztelenül, mindig kapkodunk, mégsem haladunk soha semmivel. Véresre szorítja csuklónkat az idő bűvös kötele. Pedig gépek vesznek körül, amelyek mindent elvégeznek helyettünk. De mi mégis mindig csak a kifogásokat soroljuk, ha külsőnkre, belsőnkre, agyunkra, lelkünkre, álmainkra, barátainkra, szeretteinkre kellene kevés időt szakítanunk. Úgy hullunk porba a mindenek legvégén, hogy az életünk semmivel telt el, mert éppen nem volt időnk, rohantunk, más volt fontos.

Emlékeink dobozában kapkodó lélegzetek, gyors léptek, hasztalan pótcselekvések tömkelege alatt bújik meg a csekély boldog, értékes, nyugodt pillanat.