„Bármilyen zene lehet színházi, a zaj is lehet zene…”

– Úgy lesz valaki DJ, hogy eldönti, hogy ezt akarja csinálni különböző okokból. Mert meg akarja osztani másokkal a zenét, vagy szeret szerepelni, vagy híres akar lenni. Számtalan oka lehet igazából. Én a zenét szerettem, és azt a folyamatot, amellyel a zene által meg lehet fogni egy embertömeget, és el lehet vinni egy más világba, ahol mindenki egyszerre mozog és örvend, érez. Ez egyben művészet és szakma is, a viták erről fölöslegesek. Szükséges hozzá a zenei hallás meg kreativitás, zenei előképzettség viszont nem. Persze segít, ha az embernek vannak elméleti ismeretei, esetleg tud egy hangszeren játszani, de nem kizáró jellegű.

– Hogyan készül egy fellépésre? Melyek azok a lépések, amelyek a pultig elviszik, de mi nem látjuk?

– A kezdetekben órákat gyakoroltam, vagyis egyik barátomnál, akinek volt felszerelése (üdv, Ákos!), és próbáltam egymásra keverni a dalokat, amíg annyira ment, hogy meg voltam elégedve magammal, és úgy gondoltam, ezzel ki lehet állni mások elé is. Mostanra az előkészület főleg abból áll, hogy zenét válogatok, listákat állítok össze annak függvényében, hogy hol kell éppen játszanom.

– Színházi zenéket is készít. Hogyan kell ezt elképzelnünk, mivel másabb egy színházi zene, mint mondjuk egy drum and bass partié?

– A drum and bass alapjában véve egy olyan zene, amit azért írnak, hogy majd hangosan lejátssza valaki, és emberek táncoljanak rá. Ugyanez ritkán mondható el a színházi zenéről, hisz annak teljesen más szerepe van. Az a zene, ami színházi környezetben szólal meg, még ha drum and bass is, más értelmet kap, mert annak a szerepe mindig az, hogy egy bizonyos hangulatot keltsen, vagy a karakterek érzelmeit tükrözze. Stílusilag is egy sokkal nagyobb halmazt jelent, bármilyen zene lehet színházi, a zaj is lehet zene, ha éppen úgy kívánja az előadás.

– Melyiket csinálja szívesebben?

– Amit csinálok, azt mind szívesen csinálom. Minden zenei tevékenységemnek megvan a saját helye lelkemben, legyen az éneklés, hegedülés, színházi zene vagy egy fesztiválon drum and basst játszani, és mind ugyanolyan fontos nekem, mert ettől vagyok én. Ugyanakkor ezek mind annyira különböznek egymástól, hogy nem is tudnám összehasonlítani. A színházi zenében azt szeretem, hogy már a munkafolyamat elején körvonalazva van, mi a cél. Megvan a történet, a szereplők, a rendező is tudja, mit akar átadni, és akkor csak meg kell írni a zenét. Általában úgy születnek meg ezek a zenék, hogy az első elképzelés alapján valamit készítek, a rendezővel egyeztetek, és ha kell, és általában kell, akkor változtatunk rajta. Az is megtörténhet, hogy valami teljesen egyebet kell írjak, de ez nagyon ritkán fordul elő. A drum and bass pedig elég egyszerű folyamat, mert van vagy nincs egy ötlet a fejemben, és próbálok egy olyan zenét kihozni belőle, amit majd le tudok játszani egy buliban, és az emberek szívesen táncolnak majd rá.

– Milyen áldozatokkal és lemondásokkal szembesült szakmai pályafutása alatt?

– Az ember élete során mindig választások, döntések elé van téve. Mindig van egy kereszteződés, amikor el kell dönteni, hogy most ezt vagy azt az utat válasszam, és annak mindig van pozitív meg negatív hozadéka is. Ezért egy áldozat vagy lemondás nem feltétlenül rossz, hanem jó is tud lenni. Például amióta gyerekeim vannak, kevesebb idő jut a zeneszerzésre, és ezt néha nehezen élem meg, de ugyanakkor úgy gondolom, ez egy áldás, hisz ha visszamennék az időben, ugyanígy döntenék. Ha voltak is dolgok eddig, amiket talán most másképp csinálnék, akkor is inkább arra összpontosítok, hogy az már elmúlt, nem terhelem vele magamat, és a jelenre meg a jövőre koncentrálok.