„Azt akarom, hogy tudják”

Lakatos Mihály, Mosoly járvány idején (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021) címet viselő tárcanovella kötetét Szonda Szabolcs a jelenkor múlt felé is visszatekintő króni­kájaként határozta meg, amely mozaikszerű rálátást nyújt „napjaink bogaraira és furcsaságaira”, ezekből arra is következtetvén, hogy merre tartunk.

Az író Simó Mártonnal folytatott társalgása során kiderült, hogy a kötetben található írások főszereplője Ábel, akit bevallottan Tamási Áron hőséről mintázott meg. A feltámasztását részben Margittai Gábornak köszönheti, ugyanis a Magyar Nemzet napilap Lugas névre keresztelt hétvégi mellékletének szerkesztőjeként felkérte tárcák írására, amelyeket háromheti rendszerességgel hét éven keresztül le is közölt. További megjelentetésüket a rovat júliusi megszűnése miatt kellett abbahagyni. Ugyanakkor Lakatos azt is elárulta, Tamási Áron regénytrilógiájának Ábelje a fiai kedvenc hőse volt, ezért elszomorította őket, hogy három kötet után lezárult a történet. Ezért választotta a tárcanovellái szereplőjének, már az elején leszögezvén, hogy ő egy másik Ábel ugyan, de a gondolkodásmódjuk és a sorsuk egymáshoz hasonló.

„Tamási Ábelje annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlójára, az enyém már csak a józan észt. A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatérni rá” – vallotta könyve széljegyzetében és a sepsiszentgyörgyi találkozón az író.

Lakatos Mihály két évtizede él Budapesten, azonban Magyarország Kulturális Koordinációs Központjának vezetőjeként 2011 és 2015 között Sepsiszentgyörgyön lakott a családjával együtt. Kifejezetten örült ennek a lehetőségnek, mert így Budapesten született fiai megismerhették apjuk szülőföldjét, az itteni embereket és valamennyire a román nyelvet is elsajátították.

Lakatos Mihály nemcsak író, hanem József Attila-díjas költő és műfordító is. Hogy a két műfaj valamelyikében mikor szólal meg, belső késztetés kérdése. A román művek magyarra fordításába egy időben „nagyon belevetette” magát, gyors egymásutánban három könyvet is átültetett magyarra. Ebből kettő regény, a harmadik pedig Klaus Iohannis, Románia elnökének, Nagyszebentől az elnöki palotáig címmel megjelent önéletrajzi vonatkozású írásait tartalmazza. Az utóbbi tolmácsolására a román kiadó kérte fel, közvetlenül Iohannis államelnökké történt megválasztása után, amit a jó kapcsolatok kialakításának jeleként értelmezvén el is vállalt. Sajnos, csalódnia kellett, és a könyv további sorsáról sincsen tudomása.

Fotó: Solymosi-Incze Enikő