Az új nemzedéknek örökségül

Vasárnap délután benépesült a csernátoni Ika vára alja, ahol második alkalommal rendezték meg a huszár- és katonanóta-találkozót. A pár éve felújított öregtorony alatti szabadtéri színpadon tíz kórus lépett fel, hogy ízelítőt nyújtsanak a népes közönségnek a valós életből inspirálódott dalokból.

A találkozó a Malomárok alatti füves területen zajlott, és a szervezők kitettek magukért, ugyanis a megfelelő hangosítás mellett még arra is gondoltak, hogy a nézőknek ülőalkalmatosságokat biztosítsanak. E mellett lacikonyhák voltak felütve és különböző kézműves termékeket forgalmazó árusok is jelen voltak.

A találkozó ötlete nem túl régi és onnan származik, hogy az egyre nagyobb teret hódító lakodalmas mulatósok miatt ne felejtődjenek el a régi magyar dalok, így a katonanóták sem. Ágoston József főszervező érdeklődésünkre elmondta: a magyar „manele” kategóriát képviselő lakodalmas zene olyan csapást mért az igazi magyar zenei értékekre, hogy jónak látták annak védelmében ilyen találkozót szervezni, megakadályozandó a további satnyulást. Azért esett a választás a katonadalokra, mert bár ezek gyökere a nem is olyan régi mindennapokból származik, de egykor minden olyan fiatal ismerte, aki volt katona. Mivel ez ma nem jellemző a fiatalságra, így más módszert kellett találni arra, hogy a mostani nemzedék is megismerkedjen a magyar kulturális örökség ezen szegmensével, annál is inkább, mert mindenkinek van vagy volt olyan családtagja, akinek kapcsolata volt a háborúkkal – vélekedett a főszervező, aki családi örökségével példázódva támasztotta alá az elmondottakat. „Nem hiszem, hogy Székelyföldön van olyan család, amelyiknek megcsonkított harcosa nem érkezett haza, mások emlékét – akik a szülőföldtől távol estek el – a környéken levő emlékművek őrzik. Édesapán fiatalon, 18 évesen leventekatonaként került orosz fogságba, öt évet húzott le a finn határszélen, de soha nem beszélt róla, mindig másoktól tudtam meg azokat a borzalmakat, amiket ők ott végigéltek. Anyai nagybátyámat pedig a szeptember 11-ei parancs után két nappal hazafelé lőtték meg az orosz katonák Martonos határán. Ez volt az az impulzus, ami megadta azt az érzelmi löketet a rendezvény megszervezéséhez, és persze az a pár lelkes ember, aki körülöttem ezt felpártolta” – mondotta a szervező, aki szerint a történéseket a katonanóták őrzik, még ha megszépítve is.

A kórusok egymás után léptek színpadra, és régi vagy újabb katonadalokat énekeltek, amelyek egy részét a közönség is együtténekelte a színpadon levőkkel. A Fabatka együttes közreműködésével zajló találkozót a negyedik fellépő után a heves eső miatt félbe kellett szakítani, de a késő esti órákban az összes résztvevőnek volt alkalma színpadra lépni. 

További képek itt.