Az örökös küzdőtér

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Tudományegyetem összeolvasztása csak a legújabb a magyarok háttérbe szorítását célzó intézkedések sorában. Marosvásárhelyen évtizedek óta zajlik a magyarság tudatos elnyomása, hol nyilvánvalóbb, hol rejtettebb módszerekkel. A folyamat a kommunizmus éveiben kezdődött az erőltetett betelepítésekkel, a zárt várossá nyilvánítással, majd folytatódott a fekete márciussal, Dorin Florea polgármesterré választásával (és közel húsz éve funkcióban tartásával), bárminemű magyar kezdeményezés akadályozásával, elgáncsolásával, a városi rendezvényeken tapasztalható „álkétnyelvűséggel”, újabban pedig a Római Katolikus Gimnázium megszüntetésével. És ezek még csak a legszembetűnőbb, leglátványosabb formái az elrománosítási törekvéseknek.
Marosvásárhely az örökös küzdőtér, ahol a magyarságnak látszólag semmit sem szabad, amit más magyarlakta vidékeken lehet. Nem lehet kétnyelvű utcanév-táblákat kihelyezni, nem lehet magyar egyházi iskolát alapítani, nem lehet az orvosin magyar főtanszékeket megalakítani, annak ellenére, hogy ezekre a törvény mind lehetőséget ad, de még egy magyar embernek emléket állító szobrot is csak akkor szabad felállítani, ha azzal egy időben egy román emlékművet is lelepleznek valahol.
Marosvásárhelyen más törvények, más érdekek uralkodnak. Miközben az utóbbi években Erdély-szerte számos magyar közösségi vezetőt ítéltek el vagy próbáltak befeketíteni, és a legkisebb vélt vagy valós kihágásért eltiltani a hivatalától, addig Dorin Florea gond nélkül lehet Marosvásárhely polgármestere úgy, hogy legalább fél tucat büntetődosszié alapján vizsgálódnak ellene.
Mindeközben a város magyarsága szépen lassan belefásult, belefáradt az örökös küzdelembe, hadakozásba. Nem képeznek kivételt ez alól politikai vezetői sem, akiktől általában csak egy tiltakozó nyilatkozatra futja, és arra is csak akkor, mikor már meghozták a döntést a fejük fölött. A vásárhelyi magyarság térvesztése lassan, de biztosan napjainkban is zajlik, egyrészt demográfiai téren, másrészt viszont tudatos szándékkal, háttérből irányított manőverekkel, és a folyamat megállíthatatlannak látszik. Bárcsak tévednénk.

Farkas Áron