Az írás mint meditáció

Szombaton a kézdivásárhelyi Vigadó Galériában mutatták be Demeter Elemér Háromszéki rock`n`roll című, saját dalszövegeket és dalszöveg-fordításokat tartalmazó kötetét.

A szerző a Kudelász Gyöngyivel közösen előadott Blues-vonattal „futott be” az eseményre, ahogy azt Dimény H. Árpád költő, lapunk munkatársa, „Bumeráng Eli” beszélgetőtársa megjegyezte. Kérdésre válaszolva a kötet címe kapcsán Demeter elmondta, egyrészt a rock`n`roll-ban nőtt fel iskolás kora óta, másrészt az egész kötet a háromszékiek érzéseit, gondolatvilágát, zenéjét tükrözi. Az ezt alátámasztó példaként felemlített „Biztonságban vagyok Kézdin” refrénű dal (A biztonság relativitása – szerk.) kapcsán érdekességként elhangzott, sokan azzal gyanították, hogy azt az AC/DC Safe In New York City című szerzeményéről másolta, azonban kifejtette, véletlen egybeesésről van szó, hiszen fél évvel a szöveg megírása után hallotta az ausztrál zenekar lemezét (Stiff Uper Lip – 2000). A jelenlévők derültségére megjegyezte, „ők nem koppintották rólam, az biztos.”

A szövegírásról a szerző úgy véli, az egy meditációs forma, ami nem megy alázat és őszinteség nélkül, a mesterkéltség, az izzadságszag rögtön kiérződik. A kezdetekről szólva elmondta, középiskolás korában nagy álma vált valóra, amikor bevették a Krypton nevű sulizenekarba, ahol a jó dalszövegek híjában voltak, így maga látott hozzá ezek megírásához. Hozzátette, vannak dalszövegei, amelyek neki is tetszenek, míg a többi amolyan ujjgyakorlat, és igazán értékes dolgok nem akkor születnek, amikor a felszínt kapirgáljuk. „A művészet, csakúgy, mint a meditáció vagy a pszichoanalízis, arról szól, hogy le kell ásni mélyre, a gyökerekhez, ahonnan fel kell jönnie egy csomó fájdalomnak ahhoz, hogy az alkotásnak termése legyen.”

Dimény H. Árpád abbéli kérdésére, ha újratervezhetné eddigi életét, mit tenne másként, Demeter viccesen megjegyezte, „ha újra vámos lennék, csak a felét venném el” és ezzel el is jutottak a külön fejezetbe foglalt Börtöndalokhoz. A szerző szerint az ember mindig újratervez, zenekarban, magánéletben egyaránt, nem szabad azonosulni sem a gondokkal, sem a kellemes érzéssel, hiszen a rossz és a jó egyaránt elmúlik. „Volt 14 hónap magánzárkám, ahol az első gondolatom az volt, hogy összeomlik a világ, ezt a szégyent nem lehet elviselni. Aztán arra gondoltam, míg odakinn az emberek hajtják a mókuskereket, nekem behozzák az ebédet, nem jönnek a számlák, és végre magammal is foglalkozhatom.” Hozzátette, a fogdában kapott papírt és írószert, míg a dallamokat, amelyek a későbbi Éli zenekar lemezanyagát képezték, hangszer híján fejben ötölte ki.