Az ígérettel maradunk?

Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter augusztus közepét jelölte meg határidőnek, amire életbe lép a veszélyes medvék kilövését megengedő miniszteri határozat, amikor több mint 500 háromszéki önkormányzati vezető és gazdaember Bukarestben tüntetett. Egyelőre az ígérettel, no meg természetesen a medvékkel maradtunk.

„A kormányhatározatot még ma elkészítem, és csak azért nem léphet életbe, mert közvitára kell bocsátani, mert a törvényeket be kell tartani” – mondta akkor a miniszter. Erre morogták a tömegben a gazdák, hogy „áldott nagy szerencse”, hogy a rendőrség fizetésének emeléséről szóló kormányrendeletet azonnal érvénybe lehetett léptetni, de amikor arról van szó, hogy sétálhatnak-e a székelyföldi falu főutcáján a medvék, azt közvitára kell bocsátani.

Tamás Sándor megyetanácselnök azzal igyekezett csitítani a gazdákat, hogy „ahhoz képest, hogy két éve semmi nem történik, ez egy nagy előrelépés – ezt az egy hónapot már csak kivárjuk”. Az egy hónap lejárt, egyelőre se hang, se kép, illetve amit hallani lehet, az nagyjából alkalmazhatatlan.

Tamás Sándor azt mondja: szakmai vita folyik arról, hogy miként kellene érvényesíteni a veszélyesnek minősített medvék kilövését, és ez ügyben a vadásztársaságok teljesen jogosan háborognak. A jogszabálytervezet ugyanis – amennyire ismerni lehet –, minden munkát, felelősséget, költséget az illetékes vadásztársaság nyakába varr, anélkül, hogy arról gondoskodna, hogy legalább nullában kijöjjenek.

– Ha a minisztérium csak intervenciós kvótát ad, akkor az költségekkel jár, viszont semmilyen bevételt nem biztosít. Először is ki kell menni és megkeresni azt a medvét, amelyik bizonyíthatóan a kárt okozta. Ez nem úgy történik, hogy kimegyek egy órára, lelövöm a medvét, s azzal rendben vagyunk. Bármikor fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy azt mondják, hogy a lelőtt medve nem ugyanaz, mint amelyik bejárt a faluba, elvitte a birkát, tehenet, satöbbit. Ebben az esetben a vadász(társaság) kifizetheti a medve eszmei értékét, azaz a 40 ezer eurót. De, tételezzük fel, hogy meglesik, beazonosítják, utána mennek, és azt a medvét lövik le, amelyiket kell. Akkor sincs vége. Ezt be kell hozni, meg kell nyúzni, a bőrét ki kell érlelni, a koponyáját preparálni kell, és azt be kell tenni az egyesület leltárába, hogy bármikor ellenőrizhető legyen. Ez mind idő és nem kevés pénz, csak ez az utóbbi folyamat több mint ezer euró. Ez így egyszerűen nem fog működni – véli Tamás Sándor.

A minisztériumnak azt javasolták, engedélyezzék, hogy a medvéket legalább 5000 eurós keretig értékesítsék, de egyelőre nem kaptak választ rá. Ez nem kerülne az államnak egyetlen fillérjébe sem, viszont élni engedné a vadásztársaságokat. Az intervenciós kvótát egy sima miniszteri rendelettel meg lehetne oldani úgy, hogy a veszélyes medvék is megfogyatkozzanak, a román állam is nyerjen, és a vadásztársaságok se veszítsenek – állapította meg a megyei tanácselnök. Erre, egyelőre várni kell.