Az igazság éltetői

A dolgok összefüggenek, ölelkeznek meg ellenkeznek, erre már krónikásaink rájöttek a történelem során; már azok és úgy jöttek rá, ne esne bántódásuk vezéreik és azok szolgálói kezétől. Voltak, akik ezt az alárendeltséget is megtagadták. Sok víz és könny folyt le nagy időkben, sok. Ez a tavasz a maga vírusjárványával egyeseknek is, sokaknak is alkalmat ad kötelező zártságban tűnődni az élet felettébb esendő voltáról. Tanos Miklós barátunk, Erdély egyik anyaországi nagy barátja sem kerülte el a koronavírus karanténját, a zártság viszont sosem volt kenyere, hát marad a töprengés. Most szomorúan Chrudinák Alajosról.

Az elmúlás kereste és találta meg Chrudinák Alajost (1937–2020), aki a század nagy krónikása, tévérendezője, újságírója volt, aki mindig a nehezebbet, a nemzeti megélhetés dolgait mutatta a fény felé, látva lássák. Tanos Miklóssal járták Erdélyt, annak mindennapi gondját-baját tálalták, jó szándékkal az elnyomottak javára, még inkább a megegyezés irányában.

– Az jár a fejemben, hogy 1989. április 4-én lettem persona non grata, azaz nemkívánatos személy Romániában. Tizennégy órakor érkeztünk a határra TV-kamerákkal, indultunk Románián keresztül Moldáviába, hogy ott filmet forgatunk arról, mert ott nagyon rokonszenveznek Romániával /sic!/. A budapesti Panoráma nevű műsor vezetőjével, Chrudinák Alajossal (meghalt 2020. március 11-én), még két kollégával. Célunk az volt, hogy interjút készítünk Jakó Zsigmond történész professzor úrral, régi családi barát volt, Sütő Andrással, Sebesi Ákossal, Csoma Pistával, egy bukaresti építész barátommal, és még megkeresünk embereket… Kis hercehurca után visszafordítottak, elmentünk Berettyóújfaluba egy kedves vásárhelyi barátomhoz, finom kávét kaptunk, örök hála érte, aztán szétváltunk. Chrudinák Ali hazament Budapestre, mi hárman elindultunk egy Lada 1600-as autóval, egy nagy meg egy kis kamerával Kárpátalján keresztül Kisinyovba (Kisjenő –szerk. megj.), meg is érkeztünk. Hajnalban nézem a tévé ottani adását, s hallom, hogy az oroszok rárontottak Grúziára, az Afganisztánból kivont hadosztályok egy részét ráengedték a grúz asszonyokra, akik tüntettek a Szovjetunió ellen, hogy besorozzák fiaikat… A gyalogsági lapátokból kapát csináltak, és azzal verték Tbiliszi főutcáján a tüntető asszonyokat. Felhívtam Chrudinák Alit, mondtam, hogy mi van, oda kéne menni… Ő azt mondta, OK. Ám nem volt elég rubelunk, azt csak Kijevben kaptunk, nosza be a Ladába, Kisinyov–Kijev, végig én vezettem, ott letettük a nagy kamerát, a Betát, s egy kis Hitachi kamerával, ami egy vállra akasztható táskába volt betéve, az oldalán egy lyuk, ahonnan az optika látta a történéseket... Ahogy Kijevből mentünk Tbilisibe, az egy külön történet, de eljutottunk, csodás az út, hegyek, dombok… És aztán Tbilisi lezárva! Keringtem, míg egy autószerelő brigád éjjel bevitt úttalan utakon a városba…

– Ez egy másik történetünk Chrudinák Alajossal. Ő volt a főszerkesztő, a vezér. 1989-ben történt, 31 éve, s azért lettünk persona non graták, kirekesztettek, mert 1987 óta az erdélyi magyarság helyzetével foglalkozott a Panoráma nevű magyar tévéműsor; emberi jogokkal, nyelvhasználattal, kisebbségi sorssal. Nos, Borsnál a civil ruhás hivatalnok felemlegette a Mikor Csíkból elindultam… című dokumentumfilmet, amit én rendeztem, Romániából a zöld határon kimenekült emberekről szólt, magyarokról és románokról, akiknek elege lett az ottani életből, életmenekítő nélkülözésből –jó erre emlékezni –, maradtunk a parton, tovább egy lépést se, csak vissza!

Chrudinák Alajos 83 éves korában, március 11-ikén hunyt el. Műsora, a híres Panoráma fogalommá vált. Tanos Miklós kis hazája lett Székelyföld, minden elfogultság és turisztikai vonzerővel bíró régió ragyogása mellett. Barátai sokasodtak, a kisebbségi gondok megmaradtak. Chrudinák sem, Tanos sem a bővített haza szeretetétől vált híressé. Tájat könnyű szeretni. Chrudinák mondotta egyik utolsó interjúban: Az újságírás, az maga a szerelem. Az igazság szeretete. Úgy is kell megélni. Mi ezt végeztük, ezt teszik mások is.

Tanos Miklós filmjei élnek, ahogy maga is él azokban, és a barátok a mi szeretetünkben. Ültünk este a tűz mellett, éltettük az igazat s annak vallóit. Chrudinák Ali se tudott nyugton ülni a füstölgő igazság láttán.