Arktiszi hó- és jégmintákban mutattak ki műanyag mikroszemcséket

A Bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) kutatói Bajorországban, Brémában, Helgoland szigetén, a Svájci Alpokban és az Északi-sark térségében gyűjtött hómintákban találtak mikroműanyagot. A kutatók abból indulnak ki, hogy a mikroszemcsék a légkörben terjednek, és a hó mossa ki őket a levegőből és juttatja el a földre. A mikroműanyagok terjedésének ilyen módját még alig vizsgálták a kutatók.

Régóta közismert, hogy a virágpollenek a középső szélességi fokok térségéből ugyanilyen módon képesek eljutni akár az Északi-sarkvidékig. A mikroműanyagok a pollenekhez hasonló nagyságúak. A szaharai por is képes a levegőben 3500 kilométert megtenni az észak-atlanti térségig – olvasható a intézet közleményében.

A mikroműanyag legnagyobb mennyiségét a kutatók egy bajorországi autóút mentén mérték, literenként 154 ezer részecskét. Az északi-sarkivdéki hóban literenként 14 400 részecskét találtak. Minden vizsgált térségben különböző típusú műanyagra bukkantak.

A bajor útvonal mentén leginkább kaucsukból származó műanyagrészecskéket mutattak ki, amely a gépkocsik gumijaiból származik. Az Északi-sarkvidéken tömlőkhöz használt nitrilkaucsukot, ragasztóknál alkalmazott akrilátot és festékszemcséket találtak a hóban – írták a kutatók a Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban. Egy amerikai kutatók vezette tudóscsoport az Északnyugati átjáró jégtábláin gyűjtött jégmintákban talált műanyagdarabkákat, műszálakat.

A kutatók augusztus elején befejeződött háromhetes expedíciójukban egy jégtörő fedélzetén haladtak át a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő Északnyugati átjáróban és helikopteren repültek az úszó jégtáblákra, ahonnan jégmintákat gyűjtöttek.

A Kanada sarkvidéki területén lévő Lancaster-szorosban gyűjtött jégmintákban vették észre a szemmel jól látható műanyagdarabokat. A tengerszorosról úgy vélték eddig, hogy viszonylag védett a tengeráramlatok által sodort műanyagszeméttől. „Amikor megnéztük szabad szemmel közelről a mintákat, nagyon jól látható volt, hogy szennyezett, amikor a megfelelő eszközökkel megvizsgáltuk, olyan volt, mintha gyomron ütöttek volna” – mondta Jacob Strock, a Rhode Island-i Egyetem kutatója a Reuters brit hírügynökségnek telefonon.

A kutatócsoport 18 jégmintát gyűjtött, két méter mélyre fúrtak a jégtáblákon négy helyszínen. A mintákban műanyagszemcséket, különböző formájú és méretű műszálakat láttak. A kutatók szerint felfedezésük megerősíti azokat a megfigyeléseket, hogy a mikroműanyag-szennyezés koncentrálódik a tengervízhez köthető jégben is. A szakemberek a mintákat további elemzésnek vetik alá, hogy segítsék a kutatási erőfeszítéseket annak megértésére, miként károsítja a műanyag a halakat, tengeri madarakat és a nagy tengeri emlősöket.

A közelmúltban egy amerikai kutatásból kiderült, hogy az Egyesült Államok legérintetlenebb térségeiben, köztük a Sziklás-hegység esővízmintáiban is találtak mikroműanyagot kutatók. Az amerikai Földtani Intézet kutatója, Gregory Wetherbee Colorado államban nitrogénszennyezés nyomait vizsgálva esővízmintákban talált mikroműanyagot. It’s raining plastic (Hull a műanyag) című tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a mikroműanyag mára már beborítja az egész Földet, jelen van az esőben, a hóban, a levegőben, a vízben és a talajban mindenhol.

(MTI)