Antal Árpád: elfogadhatatlan a községek közigazgatási összevonása

– Marcel Ciolacu miniszterelnök többször is elmondta a sajtó képviselőinek, hogy a közigazgatási reform keretében szükség van a kis létszámú falvak, községek adminisztratív összevonására. Az elképzelés részleteiről mit lehet tudni?

– A községek összevonásáról egyetértés van a két nagy román kormánypártban. Beszélgetnek róla a politikusok, az elképzelés részletes, írott változata azonban még nem született meg. Annyi bizonyos, hogy létezik szándék a közigazgatási átszervezésre. Közigazgatási reformot választási évben nem lehet keresztülvinni, de nagy valószínűséggel a jövő évi választásokat követően, 2025-ben napirendre kerül.

– Az eddigi román közigazgatási kezdeményezések kivétel nélkül hátrányosabbak az erdélyi magyarság számára, mint a jelenleg létező rendszer. Milyen esély van arra, hogy egy számunkra elfogadható kompromisszum szülessen?

– A jelenlegi romániai közigazgatási berendezkedés 1968-ban jött létre. Egyetértünk abban, hogy ezzel sok minden nincs rendben, illetve sok mindenben kell változtatni. A jövő évi választások egyik legnagyobb tétje, hogy a választások után mi milyen mértékben tudunk beleszólni abba, amit a román politikai szereplők a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatosan elképzelnek Az elmúlt években a román politikum kétszer futott neki ennek a történetnek, és mindkét alkalommal az RMDSZ-nek sikerült megakadályozni, hogy a számunkra hátrányos közigazgatási átszervezés ne történhessen meg.

– Traian Băsescu államfő nyolc megyét szorgalmazott a negyvenkettő helyett, később pedig Liviu Dragnea újabb javaslattal állt elő. Ajánlottak-e kompromisszumos megoldást az erdélyi magyarok számára?

– Traian Băsescu és később Liviu Dragnea miniszterelnök kezdeményezésével kapcsolatban nem azt kifogásoltuk, hogy át akarják szervezni Románia közigazgatását, hanem azt, hogy ezt rosszul teszik. Az államelnök a nyolc fejlesztési régiót akarta nyolc megyévé átalakítani, ami nehezen értelmezhető, buta kezdeményezés volt. A magyar közösség, az RMDSZ irányába azt a kompromisszumos megoldást javasolta, hogy Hargita és Kovászna megyét vonják össze egy közigazgatási egységgé. A több milliós lélekszámú megyék mellett létrejött volna egy aprócska magyar többségű megye, ami elég furcsán nézett volna ki a román közigazgatásban. Liviu Dragneaékkal több szakmai vitánk volt, de amikor látták, hogy az elképzeléseiket nem támogatjuk, elvetették a közigazgatási átalakítást.

– Magyar szempontból hogyan lehet megközelíteni a romániai közigazgatási reformot, hogy az kompromisszumképes ajánlat legyen a román pártok számára?

– Amikor közigazgatási átszervezésről beszélünk, két irányból közelítem mega témát. Az egyik a regionális szint kérdése. Jelenleg Románia közigazgatása kormányból, megyei önkormányzatokból, városokból és községekből áll, illetve létezik egy regionális szint – a fejlesztési régiók –, amelyek nem rendelkeznek közigazgatási hatáskörrel. Figyelembe véve Románia lakosságát, infrastruktúráját, a jelenlegi fejlesztési régiók túlságosan nagyok. Javaslatunk az, hogy alakítsunk ki kisebb méretű fejlesztési régiókat, és azoknak adjunk közigazgatási hatáskört. A hatásköröket azonban nem a megyei önkormányzatoktól, hanem a kormánytól kell elvenni. Nagyon kényes kérdés, amikor köztes közigazgatási szintben gondolkodunk a megyék és a kormány között. Hogyan nézne ki? A magyar lakta megyék milyen régióhoz tartoznának?

– A kormány elképzelése szerint sok apró község összevonásával lehetne pénzt megspórolni. Ha egy ilyen változat születne, mi történne a szórványvidékek magyarlakta településeivel? Hirtelen a Mócvidék peremén található ezres lélekszámú Torockó községre gondolok, amit beolvasztanának a környékbeli román tengerbe...

– Az RMDSZ számára elfogadhatatlan a községek összevonása. Ezzel semmilyen problémát nem oldanak meg. Különböző hatásköröket, feladatokat lehetne körzetesíteni, ami viszont ma is működik. Létrehozhatók önkormányzati konzorciumok, vagy egy főépítész kiszolgálhat több községet. Ha költségkímélő megoldásokról beszélünk, ebbe az irányba lehet elmozdulni, viszont a meglévő községek felszámolását nem támogatjuk. A helyi közösségeket nem lehet matematikai, könyvelői szempontok szerint megközelíteni. Egy olyan országban szeretnék élni, ahol a legkisebb mócvidéki vagy székelyföldi település ugyanolyan esélyekkel tud fejlődni, mint Bukarest. Az itt megszületett gyerekeknek is legyen esélyük azokat a szolgáltatásokat élvezni, amit a bukarestieknek.

– Az viszont tény, hogy a kistelepülések elnéptelenednek, a többség városon keresi a boldogulását, a megélhetését. Meg lehet-e állítni ezt a folyamatot?

– Globalizált világunk kicsit arról szól, hogy a tőke odamegy, ahol tömeg van, ezért alakulnak ki az egyre nagyobb városok, metropoliszok. Ami azt eredményezi, hogy a nagyvárosok között elindult egy demográfiai és gazdasági értelemben vett elsivatagosodás. Ez nem vezet jóra, ez nem jó modell. A Gyimesekben élő ember számára az életminőség adott esetben magasabb, mint egy bukarestié. Azzal együtt, hogy a bukaresti embernek valószínűleg nagyobb a jövedelme és az életszínvonala, viszont az életminősége gyengébb, mint a falun élő emberé. Nem gondolom, hogy az lenne a megoldás, hogy minél többen városra költözzenek.

– Ha konkrétan felmerül a közigazgatási reform kérdése, az RMDSZ milyen állásponttal venne részt az erről szóló egyeztetésekben?

– Nem hiszem, hogy túl szerencsés volna, ha most a Krónikán keresztül üzenném meg a román pártoknak, hogy 2025-ben mit tudnánk elfogadni. Ez rontaná tárgyalási pozícióinkat. Számunkra az a legfontosabb, hogy 2025-ben közösségként és politikai szervezetként is rendelkezzünk azzal az erővel, hogy csak olyan közigazgatási átszervezést lehessen Romániában megvalósítani, ami a magyar közösség számára is elfogadható és kedvező.

Makkay József