A vadkárokat nem fizetik?

Múlt keddi lapszámunkban jelent meg az Opportunista bundások című írásunk, amelyben Berde Lajos, a megyei környezetvédelmi hivatal munkatársa úgy fogalmazott, Háromszéken elenyésző a medvetámadások száma, és a vadakat csak végső esetben szabad kilőni, ugyanis védett álla­tok. Kiss Attilának, a Katrosa Vadászegyesület igazgatójának azonban más a véleménye erről.

Bár úgy véli, vadászként kényes ebben a témában nyilatkoznia, hiszen azt mondják, ebből nekik pénz jön a házhoz, a kérdés ennél összetettebb.

– Valóban pénzt kapunk a vadak elejtése után, de béreljük a területeket, fizetünk az államnak és etetjük az állatokat. Ez a szakmánk, ebből élünk – fejtette ki Kiss. – Amúgy csak Csernátonban március és április folyamán hét medvetámadás történt, emberre is ráment a vad. A múlt pénteken Szentkatolnán negyvennél több juhot cincáltak szét a farkasok. Amikor kimentek kárt felmérni, azt mondták, a kutyák tették, mert nem találtak nyomot. Nem is láthattak, mert szárazság volt. Így szemellenzőségről beszélhetünk: egyre több a medve- és farkastámadás, viszont a beavatkozási lehetőségünk nincs meg, ezt tavaly októberben törölte a kormány. Tehetetlenek vagyunk, a gazdák részben minket okolnak, de nem emelhetjük fel a puskát. Kedden Csernátonban a vaddisznóknak szánt kukoricát a kollégám nem tudta kiszórni egy medve miatt, erről videofelvétel is készült. Nem csak a mezőgazdászokra, állattartókra jelent most már veszélyt a nagyvad: elmondhatom, hogy a vadmalacokat az anyjuk mellől viszik el, minap hét kocát láttunk mindössze nyolc malaccal, a medvék tizedelik az állományt. Előbb-utóbb emberéletet fog követelni ez a túlszaporodás…

Kiss elmondása szerint úgy tudja, környezetvédő civil szervezetek hárommillió eurót kaptak arra, hogy Vráncsa, Kovászna és Hargita megyékben megszámolják a medvéket, további kilencszázezret pedig arra, hogy a farkasokról hasonló tanulmány készüljön.

– A környezetvédők azt állítják, Romániában körülbelül hétezer medve él, mi pedig 12 ezerre tesszük a számukat. Ha a középarányost vesszük, akkor is kilencezer állatról beszélhetünk, és ebből rengeteg él a két székelyföldi megyében – hangsúlyozta. – Amikor a Déva melletti autópálya építéséről van szó, akkor 250 medve életterét veszélyeztetik; ha a vadászat kerül szóba, akkor már csak tíz medvéről beszélnek. Csak mi 250 medvét tartunk nyilván, ennyi jár az etetőhelyeinkre!

A vadászegyesület igazgatója szerint a kárfelmérési procedúra egy hosszadalmas rémálom.

– A jegyzőkönyv írásánál a vesszőbe is belekötnek, mellébeszélnek. A legjobb példa erre a legutóbbi szentkatolnai eset, ahol kutyákat emlegetnek. Mikóújfaluban méhkaptárokat szedett szét a medve, talán ott is kutya volt a tettes? Nagypénteken, húsvéthétfőn is öltek már juhokat a vadak, ilyenkor senki nem dolgozik a hivatalokban, a gazdának keddig kellett volna őriznie az elhullt állatokat a karámban? Vajon a környezetvédők mennyi pénzt kaptak a medveprojektjükre, és mennyit kapnak azért, hogy a vadkárok ne legyenek kifizetve? – tette fel a kérdést.