A szórvány szócsöve

– Mit kell tudniuk önről olvasóinknak?

– 1967-ben születtem, kétgyermekes családapa vagyok, feleségem magyar- és angolszakos tanárnő. Építészmérnöki végzettségem van, 25 évet dolgoztam építőcégek vezetői funkciójában. Nagyszebenben élek, ahol a magyarság aránya még a 2%-ot sem éri el, ezért befolyásolni nem igazán tudjuk a városvezetést, de azért próbálkozunk. Megtörténik, hogy elfogadják az ötleteinket, és mások ékeskednek velük. Ilyen körülmények között az is nagy eredmény, hogy elértük, békében hagyják működni a középiskolai magyar tagozatot. Udvarhelyszéki képviselőként igen sokat utaztam Hargita megyében, közben Beszterce, Szeben és Fehér megyékben is helyt kellett állnom szórványképviselőként. A parlamentben a szállításügyi és infrastruktúra bizottságban képviselem az RMDSZ-t.

– Mi a szórvány legégetőbb problémája?

– Az asszimiláció, a vegyes házasságok miatt, amelyekben általában a magyar nyelvet adják fel, a gyerekek román iskolába kerülnek. Következményként a magyar osztályok fenntartása állandó küzdelmet igényel.

– Kovászna megyében mit lát olyan feladatnak, amelynek megoldásában közreműködne?

– Jövőre életbe kellene lépnie a közszállítás decentralizációjának, ezt törvény írja elő. A jelenlegi személyszállítók monopolhelyzetben vannak, ezt meg kell szüntetni, versenyhelyzetet kell teremteni, amelyből a lakosság profitál majd: tisztábbak, biztonságosabbak lesznek a buszok. Ha ezt elősegítem, a szállítók ugyan megharagszanak rám, de ők kevesebben vannak, mint azok, akik nyernek a dologból.

– Lebbentse fel a fátylat, hogyan zajlik az érdekérvényesítés?

– Bekopogunk a miniszterhez, bemutatkozunk, elmondjuk, milyen ügyben keressük. Néha alkut kötünk, ha megígérnek valamit, előfordul, hogy cserében támogatást kérnek valamely törvénytervezetükhöz. Többnyire pozitív, biztató választ kapunk, és sokszor be is tartják az ígéreteket, kiváltképp, ha másoknak is hasznosak. A parlamentben azonban sokkal több energia megy el arra, hogy az eddig elért jogaink csorbítását megakadályozzuk, mint arra, hogy új törvénykezdeményezésekkel rukkoljunk elő. Azért az elmúlt ciklusban a sikeres törvénymódosítások és kezdeményezések listája is szép hosszúra nyúlt, mi szorgalmaztuk például a bölcsődék állami finanszírozását, az útlevelek kibocsátásának egyszerűsítését, a műemlék épületek adómentességét, hogy a pénzügy ne büntesse, csak figyelmeztesse a cégeket az első szabálytalanságnál, és sorolhatnám. De nem ment át például, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó passzusait beépítsék a hazai jogrendbe. Ugyanakkor erdélyi repterekre, infrastrukturális beruházásokra elég sok pénzt tudtunk kialkudni.