A szent kereszt felmagasztalásának ünnepe

A császárné a kereszt egy részét és a szögeket elküldte Konstantinápolyba, egy részét Rómába vitte (ahol a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikában ma is megtekinthető), a harmadik része, ezüst tartóba foglalva Jeruzsálemben maradt. Ezt később, 614-ben a perzsák elrabolták, ám Hérakleiosz császár 628-ban visszaszerezte, és mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán vitte őrzési helyére.

Ereklyék a nagyvilágban

A szent keresztből a világ számos pontján, így Magyarországon is őriznek ereklyét, méghozzá Győr–Moson–Sopron vármegyei Nyúl község templomában. Az egyik darabkáját tartalmazó ereklyetartót Mária Terézia 1777-ben, a templom felszentelésekor küldte ajándékba, amit ő azt megelőzően, 1763-ban kapott ajándékba XIII. Kelemen pápától. A fáma szerint a császárnő így akarta meghálálni, amiért 1760-ban, Pannonhalmára tartva épségben megúszott egy súlyosnak tűnő hintóbalesetet, ám valójában csak 1775 júliusában járt először Pannonhalmán, amikorra az új templom építését már elkezdték.

Nemrégiben Ferenc pápa is Jézus keresztjéből származó ereklyét küldött koronázása alkalmából III. Károly brit uralkodónak, aki egyben az anglikán egyház feje. Ezt beépítették a koronázási menet élén vitt, úgynevezett walesi keresztbe, majd az ország északi részén lévő Llandudno Szentháromság-templomában szentelte fel Andrew John walesi érsek.

A dolgokat szkeptikusan szemlélők persze gyakran kiszámolják, hogy világon található rengeteg ereklyéből hány keresztet lehetne összerakni, de ezzel a kérdéssel nem ildomos és nem is érdemes foglalkozni. Ez főként akkor tudatosult bennem, amikor Ecsmiadzin, az örmény Vatikán nemcsak a kereszt egy részét, hanem a Jézust a kereszten oldalba szúró római katona lándzsáját és Noé bárkájának egy deszkáját is őrző katedrálisából majdnem kitessékelt az ilyennemű hitetlenkedés puszta felvetésétől is begerjedő csuhás szerzetes.

Berbécset a juhok közé

No de a távoli Örményországból ugorjunk vissza szűkebb pátriánkba, ahol a régiek tudatában több szabály is kapcsolódott ehhez a naphoz. Ezek közül nem egy mára elveszítette aktualitását, például a háromszéki zabolaiak azon szokása, hogy az ünnepet követő héten kezdték el a burgonyaszedést. Ma már csak az tartja ilyenkor földjében a termést, aki nem akarja tárolni, és várja az ára emelkedését. A román bácsok viszont változatlanul a rákövetkező napon eresztik be a berbécset a juhok közé. Katolikus vidékeken nem vetettek, inkább a lábukat gyógyítgatták, mivel hitük szerint erre ez a nap kínálta a legnagyobb esélyt.

A moldvai magyarok körében úgy tartották, ha szentkeresztkor jó idő van, nem esik le a hóharmat, akkor hosszú őszre lehet számítani. Diószénben sokáig élt az a hiedelem, miszerint napja után nem jó kígyót látni, Magyarfaluban meg egyenesen azt mondták, az ilyen kígyót meg kell ütni, „mert az azért bújt ki, mert nem akar többet élni”. Főként a román közösségekben vélték úgy, ettől a naptól a föld újra bezáródik a rovarok, kígyók és egerek elől.

Halász Péter Pusztinán jegyezte le a következő, gyógyítással kapcsolatos receptet: „Szentkereszt napján üsd fel a kicsi borjúnak, amelyik még csak szopik, a ganyéját oda a falra az istállóban. Abból aztán levesznek egy darabocskát, mikor meg van száradva, meggyújtsák a szentelt gyertyával, s megfüstölik a beteg gyermek fülit.” Másik adtaközlője ezt azzal egészítette ki, hogy „a ganyét meggyújtják, s belécsomborítják egy kendervászonba. A füstjét ráhajtod háromszor visszafelé, aztán elveted napszentületre. Ha valakinek fájt a füle, akkor onnan levették, megsütték, megmelegítették, s betették a fülébe.”

Ez idő tájt a hóharmatot azért is ildomos figyelni, mert a gyimesiek szerint ahány nappal Szent Mihály előtt leesik, annyi nappal Karácsony előtt kezd hullani a hó. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy holnap, Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén Szűz Mária anyai fájdalmára emlékeznek a katolikusok, de akár a nem hívők is felidézhetik magukban az Ómagyar Mária-siralomként közismert első magyar verset.

Ma van a búcsú Zabolán, valamint az előpataki, 1848–49-ben épült kápolnának is a szent kereszt felmagasztalása a titulusa. Nevét olyan települések viselik, mint például a címlapfotón is szereplő Kézdiszentkereszt.