A politikai kinevezésekről

A jeles, művelt román történész, Neagu Djuvara szinte kötelességszerűen írta meg Kelet és Nyugat között című tekintélyes művét. Ebben könyvtárra való szerzőtől idézve próbálja kifejteni, hogyan jutott a mai Románia jelen állapotába.

Nyugati forrásai, többnyire diplomaták, katonák vagy történészek, nem győznek csodálkozni a Havasalföldön és Moldvában mindenütt jelen lévő kettősségen, egyrészt a becsületesen dolgozó parasztok nyomorán egy hihetetlenül gazdag országban, meg az ő vérüket szívó bojárok, az udvartartásukhoz tartozók szívtelenségén, gazemberségén – őket senki sem tudta igazából kiismerni. A nyugatiak már akkor sejtették, honnan fúj a szél – Sztambulból –, csak nem jött, hogy elhiggyék, mi történik a szemük láttára.

Röviden? Az 1700-as évek elejére, valamikor azután, hogy a Porta megkínoztatta és megölette Constantin Brâncoveanut és négy fiát, utána meg a rivális Cantacuzino-klánt, gyakorlatilag kitépték a gyökereit az igazi nemességnek Havasalföldön, írmagja sem maradt azoknak, akik harctéren, bátorságukkal, eszükkel, kemény jellemükkel vagy kitartással szereztek vagyont és tekintélyt.

Munkája végeztével a Porta meghonosított egy olyan mocskos rendszert, ami évszázadokra megmérgezte ezt a környéket. Felállt egy zsarolható piramis, csúcsán a névleges uralkodóval, aki szabályos bérletet fizetett a trónjáért, s a hierarchia minden szintjén megvásárolhatók lettek a címek, beosztások: bojárok, akik a címet megvásárolták az uralkodótól, és to­vább­adták a temérdek ispravnic-nak, vagyis gondviselőknek, elintézőknek, és így le végig. Mindezek tetejébe a rendszerbe belekódoltak egy intézményesített instabilitást: a címeket, beosztásokat egy évre lehetett megvásárolni – hogy minél több kiszolgáltatott jelentkező tartsa fenn azt! Erről írta a megdöbbent Alexandre de Langeron: „mértéktelen erkölcstelenségük és gazemberségük fájdalommal és szánalommal tölt el mindenkit.”

Dióhéjban ennyit a hazai politikai kinevezések hagyományáról, amit gyökeresen meg kéne változtatni. Segítségül csak annyit, hogy az „olcsó kínai holmik” hazájában a császár már Krisztus előtt pár száz évvel sem restellte kompetencia alapján kinevezni a hivatalnokokat – és így lett Mennyei Birodalom.