A makacsság dicsérete

1. A makacs Keraban Verne Gyula – én már csak így nevezem, mint egy családtagot – talán kevésbé népszerű regénye. Egy dúsgazdag török dohánykereskedő nem hajlandó megfizetni a hatóságok által csip-csup bevezetett hídadót át a Boszporuszon, inkább megkerüli a Földközi-tengert, hogy házába visszatérjen. Válogatott kalandok, tájleírás, humor, a vernei boszorkánykonyha minden fűszere teszi élvezetessé a könyvet. Gyerekként ennyit láttam benne: fiúknak való izgalmat, vérbizsergető kalandok zuhatagát.

Ma nosztalgiával gondolok a Keraban-féle hősökre. Akiket akkor a kortársak a legjobb esetben megmosolyogtak, ha nem egyenesen az őrültek házába kívántak. Ma csodálattal és végtelen tisztelettel emlékezem gyerekkori társamra – mert Keraban, akárcsak Nemo kapitány, Dick Sand, Nemecsek, Nyilas Misi, közelebbi barátom volt, mint a húsvér srácok –, aki nem tűrte a hatalom packázását, és ha kellett, az egész világgal szembeszállt, és végül bebizonyította igazát. Mint Semmelweis Ignác, megbirkózva kora vaskalapos, szennyes kezű professzoraival, mert az anyák élete fontosabb volt számára, mint a pillanatnyi hatalmasságok érdekbarátsága vagy egy plecsni a köpenyen.

A regény végén, ha jól emlékszem, a híddíjat megszüntetik.

Amikor megkergült hivatalnokok ássák a keresztény kultúrájú Európa sírját, ezerszeresen szükség van Kerabanokra, akik kimondják: eddig, és nem tovább. Megkerüljük a világot, de a ti utatokon nem járunk.

2. Jobban szeretem szülőföldemet, minthogy beálljak a mindent ócsárlók kórusába. Tudom értékelni az apró előrelépéseket, de néha akaratlanul is összehasonlításra kényszerítenek a tények. Nem tudom elfelejteni: Németországban egy aprócska koccanás után szinte fogkefével suvikszolták fel az aszfaltot, mégis három napig ott volt a figyelmeztető tábla – vigyázat, lehetséges olajfoltok! Itt egy faág néhány őszi levele kandikál ki a lyukból, hátha valaki észreveszi. Brassó megyében felépül három modern szálloda, nálunk megújul egy ravatalozó. Temesváron számítógép-technikai bemutató, nálunk patkolókovács-fesztivál. Tisztelet a mestereknek, de ezért egyetlen földink sem fog Londonból hazajönni.

Az adyendrés ugarhoz való makacs ragaszkodást nem tudom dicsérni.

Zubreczky Antal