A lehetőségek Kánaánja

Mint Simon Edith igazgatónő, szaktanár, a pályázat projektmenedzsere lapunknak elmondta, az előző intézményvezetőtől, Szőke Annamáriától „örökölték” a nyertes pályázatot, amely meglepetésszerűen szakadt rájuk. Kollégáival együtt előbb kicsit meghökkentek, de lassan rájöttek, mekkora lehetőségeket jelent annak ellenére, hogy a két évre beosztott tennivalókat egy évbe kellett belesűríteni. Így a célcsoportból, a két-két líceumi és szakiskolás 11. osztályból ki kellett választani azokat, akik hajlandóaknak mutatkoztak kimenni Portugáliába szakmát gyakorolni.

Nem volt tumultus, a tanulók is megrettentek az ismeretlentől, a távoli országtól, de végül összejött az a harminc diák (illetve egy közülük papírformaságok miatt itthon maradt), akik közül húszan áprilisban utaztak ki háromhetes szakmai gyakorlatra, kilencen pedig augusztusban, három hónapra. Ők előzőleg nyelvkurzusokon, kulturális felkészítőkön vettek részt.

Új helyzetek, új arcok

– Nagyon jó egy ilyen program arra, hogy más oldalukról is megismerjük a diákokat – mondta Má-thé Ágota szaktanár, a program egyik szervezője, akit meglepetésként ért, hogy ekkor derült ki bukásra álló, hiányzásokat halmozó diákjáról, mennyire jó fizikából, milyen jól ért az autókhoz. De a jól tanulóknak is egészen más arcát lehet felfedezni. Simon Edith is megerősítette, a gyerekek nagyon talpraesettek, csak helyzetbe kell őket hozni.

A helyzetek pedig adódtak – a szakmai gyakorlaton és azon kívül is. A lisszaboni partnerintézmény megszervezte, hogy a diákok különböző cégeknél, egységeknél gyakorlatozzanak, egy munkahelyre nem kerültek többen, mint ketten-hárman. Önállóan kellett odajutniuk, méghozzá pontos időre, majd vissza a szállásra, de a város 40 kilométeres körzetében a tömegközlekedési eszközökre szabadjegyet kaptak.

A munkaadók megbíztak bennük, kényesebb dolgokat is rájuk bíztak, a diákoknak pedig volt alkalmuk több munkakört is kipróbálni: így a turisztika szakosok a hotelekben dolgozhattak recepción, takarítóként, a karbantartásban, a kereskedelem szakosok az üzletekben árufeltöltőként, de alkalomadtán a rendeléseket is ők adták le. A leendő pincérek, szakácsok, fodrászok is ledolgozták a napi hat órát – előfordult, hogy a cégtulajdonos hölgy is igénybe vette a fodrásztanonc szolgáltatását, és csak azután mondta, ő lenne a cégvezető.

Panasz nélkül

A szakmai gyakorlaton résztvevőket a már említett két tanárukon kívül Nemes Csilla német–angol szakos tanárnő és Balogh Mária Katalin angol szakos oktató kísérte el (noha erre nem volt pályázati pénz, de nem akarták csak úgy kiengedni a világba a diákokat), illetve monitorizálta, egy-egy hétig ugyanis a pedagógusok is kint voltak, ilyenkor a diákokkal, a munkaadókkal is sokat beszélgettek.
A hosszú gyakorlaton résztvevők a három hónap után már hazavágytak – a szerelmekre nincsenek tekintettel a pályázatok –, a reptéren mégis mintha maradtak volna még.

Panasz nem volt a gyerekekre, mondta büszkén Simon Edith, aki azért is rendkívül elégedett a projekt lefolyásával, mert Lisszabonban megtudták, más országokból is voltak gyakorlatozók ott, de előfordult, hogy feladták menet közben, illetve egyes országokból nem is jöttek össze a csoportok. A pályázat összköltségvetése 147 ezer eurót tett ki. <<