1111

Nomen est omen – így a latin mondás, tehát személyesen is megszólítva érzem magam a legújabb magyar emlékezetpolitikai kezdeményezés révén: a majd minden médiafelületen propagált s részleteiben ismertetett pozsonyi csata által, ami 1111 éve (szinte hallom a számmisztikusok vastapsát) történt az akkori magyar mezsgyén.
A magyar koronázó város, jelenleg Szlovákia közigazgatási központjaként egzisztáló Bratislava, Pozsony alatt lezajlott ütközetben a magyar seregek döntő vereséget mértek a bajorokból álló keleti frank csapatokra, minek következtében az Árpád nemzetség biztosította, illetve megerősítette politika fennhatóságát a honfoglaláskor meghódított területek fölött. Mi több, a pozsonyi csatával megvásárolt hosszú béke teremtette meg a magyar királyság kialakulásának és megszilárdulásának kedvező feltételeit.
Szóval röviden ez történt 1111 évvel ezelőtt, és kétségtelen, hogy az akkori események kedvezőleg hatottak a magyar államiság létrejöttére. Ahogy az azóta eltelt több mint egy évezred alatt még számos más esemény is annak fejlődésére és színeváltozásaira. Szóval felmerül a kérdés, hogy miért is historizálják napjainkban az arra illetékesek oly lelkesen ezt a történelmi eseményt?

Mondhatnánk, hogy a fenti kifejtésben már benne volt a válasz, már hogy milyen nagy jelentőségűnek bizonyult az ütközet. Mégis, mivel az esemény­idézés a különböző médiafelületeken a jelenkori magyar és európai közélet akusztikai terében zajlik, helytelen lenne eltekintenünk annak aktuálpolitikai üzenetétől, valóságformáló hatásától.
Merthogy van neki ilyen, az biztos, hiszen a pozsonyi csata felállása (a szembenálló felek, és magyar szempontból az esemény honvédelmi jelentősége) jól rímel a magyar külpolitika európai kurzusához. Hogyan is? Hát így: a német dominanciájú Unióban a szuverenista magyar államapparátus és szövetségeseik köteléke apró, de gyors lovakon – a jövő évi európai parlamenti választások alkalmával – éppen megfutamítani készülnek a brüsszeli bürokráciát és a néppártot uraló, annak derékhadát adó politikai elitet. Ez a praktikusnak tűnő történelmi párhuzam, na ugye, hogy érthetőbbé teszi a pozsonyi csata iránt megnövekedett anyaországi érdeklődést?