Egy-egy gól, akarás, harc és az örökös zúgás – nem lettem volna a mexikóiak helyében a vuvuzela miatt. Illetve dehogynem... A Márquez gólja utáni pillanatokban mindenképpen.
Bevallom, jobban szerettem azokat a vb-nyitómeccseket, amikor a címvédőt rögtön próbára tették: két kivételtől eltekintve (1998: Brazília-Skócia 2-1, 1994: Németország-Bolívia 1-0) bizony leégett az aktuális világbajnok (2002: Franciaország-Szenegál 0-1, 1990: Argentína-Kamerun 0-1, 1986: Olaszország-Bulgária 1-1, 1982: Argentína-Belgium 0-1, 1978: Németország-Lengyelország 0-0 stb.), mert a meccsek sokkal izgalmasabbak, harcosabbak, kiélezettebbek voltak. Négy évvel ezelőtt a németek simán és látványos gólokkal (micsoda találat volt a Fringsé!) nyertek 4-2-re Costa Rica ellen. A mostani vb nyitányán is úgy nézett ki, hogy Mexikó nem tesz keresztbe a házigazdáknak a Soccer City-ben, de Márquez gólja után már nem szóltak úgy a kürtök. Egy meccsből sok következtetést nem mernék levonni, de ha Dél-Afrika a következő három meccsén is így játszik, valószínű, hogy ő lesz az első olyan vb-házigazda, amelyik nem jut tovább a csoportjából. Habár nem lehet tudni, hogy mennyire indul be a gépezet és mennyire kezd lejteni a pálya – ezen a meccsen olyan nagyon nem lejtett, csak egy kicsit... Mexikó elégedettebb, de az uruknak és a franciáknak ez nagyon jó eredmény. Vajon? Az Uruguay-Franciaország meccsen ugyanis sok minden lehetséges: a Forlán-Suárez csatárduó félelmetes, ám az Anelka-Govou-Ribéry hármas is mindenre képes lehet.
Mondják, hogy az egyszerű rúgóra járó férfiak néhány dolgot soha nem unnak meg: a sört, a focit, a szexet és az AC/DC-t – előbbi kettőhöz ezekben a napokban állandó szerencsénk van, a hőség pedig egyre jobban generálja az elsőt. Szóval igyunk egyet, aztán üljünk neki az esti meccsnek...
szóljon hozzá!