Vébéblog, vagy valami olyasmi – így fogalmazhatnék a labdarúgó-világbajnokság nyitánya előtt néhány órával: ilyet próbálok írni a következő hetekben ezen a felületen.
Egyfajta kísérlet is, hiszen még soha nem írtam blogot: most egyik kedvenc témámat, a foci vébét boncolgathatom, vesézhetem, miközben nézem, előtte és utána. Mindennel, ami vele jár: a meccsekkel, a gólokkal, az ezekhez kapcsolódó történetekkel, vissza-visszapillantásokkal és összehasonlításokkal az előző tornákkal. Elöljáróban leszögezem – azért, hogy ne a sorok között fedezzék fel majd a részrehajlást – hogy Angliának szurkolok teljes gőzzel, és reményeim szerint július 11-én késő este Steven Gerrard emeli magasba a világkupát a földkerekség – nemcsak szerintem – legszebb és leglátványosabb sportágának legfőbb találkozója után. Ha pedig mégsem, akkor... akkor mégsem. Éltem már át csalódásokat, általában minden vb-tornára jut egy nagy adag feketeleves.
Éljenek, lélegezzenek együtt a foci vb-vel önök is: e négy hét alatt majd gyakran ugrunk fel az asztal és a sör mellől az örömtől, ki-ki a maga kedvenceinek sikerétől, illetve ugyanoda roskadunk le a kudarctól. Miközben tépjük a hajunkat vagy fogjuk a fejünket. Hogy az ott, hogy nem ment be... Vagy hogy ment be.
Jöjjön a hajrá, jöjjenek a kommentek, jöjjön a foci!
szóljon hozzá!