No meg a magyar leégés. Az irapuatói pokol, illetve a franciák elleni leszereplés pontot tett Magyarország vb-szerepléseire – azóta nem sikerült kijutni a magyaroknak világversenyre. Ilyen szempontból akár két részre is osztható ez a vb-torna: első részében a magyaroknak szurkolhattunk, aztán Franciaország, Nyugat-Németország és Argentína játékában gyönyörködhettünk... volna, ha közvetítette volna a televízió. A Ceausescu-klán ugyanis nagyon zokon vette, hogy a román csapat elvérzett a selejtezőkben, közvetítés nuku.
Habár eredetileg Kolumbiának ítélték a rendezést, a dél-amerikaiak lemondtak róla, mert nem álltak úgy gazdaságilag, így jött képbe Mexikó: ám itt is olyan földrengés volt, hogy alig tudták kipofozni a stadionokat. Az irapuatóiban Magyarország rontott neki a nagy Szovjetuniónak azzal az elképzeléssel, hogy a világbajnokság megnyeréséhez szükséges néhány győzelemből ez lesz az egyik – nos, minden idők legcsúfosabb magyar vb-vereség volt ez: a 0-6-ra azóta sincsen magyarázat. Kanadát sikerült legyőzni Esterházy és Détári góljaival, de a franciák sima hármast lőttek Mezey György legénységének, ezzel jöhetett haza a csapat.
A magaslati levegő nemcsak a magyarokat viselte meg, például az ázsiai válogatottak hulltak, mint a legyek. Bukdácsoltak a címvédő olaszok is a csoportban, továbbestek, de a franciák nekik sem irgalmaztak (2-0) a nyolcaddöntőben. A lebonyolítás annyit változott, hogy a 24 résztvevő a hat csoportban játszott, de a négy legjobb harmadik is továbblépett a legjobb 16 közé, ott pedig nem középdöntőztek, hanem egyenes ágon lőtték ki egymást. Kilőtték a belgák a Szovjetuniót (4-3), a spanyolok a dánokat (5-1), a negyeddöntőkbe már csak komoly múlttal rendelkező csapatok kerültek, illetve a belgák és a házigazdák. Előbbiek ez elődöntőbe is beverekedték magukat (11-esekkel verték a spanyolokat), utóbbiak szintén büntetőkkel estek ki a németek ellenében. Argentína Maradona kezesgóljával és szólójával ütötte ki Angliát (2-1), Lineker szépítő találata gólkirályi címet ért (6 gólt lőtt) a franciák a brazilokat búcsúztatták büntetőpárbajban.
Az elődöntők már simább meccseket hoztak: Maradona lelépte a belgákat (2-0), a németek pedig Brehme és Völler góljával a kifáradt franciákat. A bronzmeccset hozták a franciák a belgák ellenében (4-2), a döntőt pedig az argentinok. Habár az isteni Diegót kikapcsolták Matthäusék, Schumacher Brown fejesénél hibázott, a második játékrészben Valdano lőtte a második gólt. A németek viszont felálltak: előbb Rummenigge, majd Völler talált be szöglet után, az Azték stadion elhallgatott, de a bulgár tévé szemcsés adása előtt a Petőfi rádiót hallgatva örvendeztek az udvarhelyiek. Nem sokáig: Maradona passzából Burruchaga meglépett és bevágta a német kapuba, ezzel a gauchók lettek a világbajnokok.
A döntőArgentína - NSZK 3-2 (1-0)
június 29., Mexikóváros, Azték Stadion, 114 ezer néző, vezette: Romualdo Arppi Filho (brazil)
Argentína: Pumpido - Cuciuffo, Batista, Ruggeri, Brown - Olarticoechea, Burruchaga (Trobbiani, 89.), Giusti - Enríque, Maradona, Valdano
NSZK: Schumacher - Berthold, K. Förster, Jakobs, Eder, Brehme - Matthäus, Briegel, Magath (D. Hoeness, 61.) - Rummenigge, K. Allofs (Völler, 46.)
gólszerzők: Brown (22.), Valdano (55.), Burruchaga (83.), illetve Rummenigge (73.), Völler (81.)
Hivatalos honlap:
http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=68/index.html
szóljon hozzá!