In memoriam Molnár Éva

Drága Évi, Kedves edzőtársunk!

Szokatlan most Veled kapcsolatban ez a szomorú pillanat, a nagy tömeg, a fekete kabátok sokasága a fehér hóban, s hogy búcsúzásra hívtál ide minket. Felkészületlenül érintett mindannyiunkat a kemény valóság, hogy elmentél örökre. Nehezen jönnek most a szavak, mert nem tudjuk feldolgozni azt a tátongó nagy űrt, ami itt marad mögötted, nem tudunk múlt időben beszélni Rólad, nehéz azt mondani „voltál” arról, akit pár napja még mosolyogva láttunk az utcán.

Szokatlan ez a mély szomorúság Veled kapcsolatban, mert sohase láttunk szomorúnak Téged. A korcsolyázás évei alatt is Te voltál a derű, a viccmondás, a jókedv központja. Hoztad a fényt, a melegséget közénk. A betegséget is mosolyogva vitted, ezért gondoltuk azt, hogy túl vagy a nehezén, hisz visszajöhettél tanítani.

Szokatlan nekünk ez a mély szomorúság Veled kapcsolatban, így télen, mert az együtt töltött legszebb emlékeink ehhez az évszakhoz tartoztak. A kemény edzőtáborok, színes versenyek, ellenfelek, pajtások, jéghez, hóhoz egymáshoz kötöttek minket, összekötöttek a téllel. A nagy hidegek csontra fagyott körei, melyeket úgy róttunk sorban, egymás hátába bújva ilyentájt, éveken keresztül, mintha a világ azért lenne, hogy korcsolyázhassunk benne.

Köreidet szépen futottad más nagyobb pályákon is, az életben az iskolában, testnevelőként, édesapád példáját követve, s ha az állandó változások úgy jöttek a rendszerbe, hogy óráidat összevonták, menned kellett egyik iskolából a másikba, a harmadikba, negyedikbe. Te pedig mentél mosolyogva, elegánsan, zokszó nélkül, tanítottál ott, ahol éppen szükség volt Rád. Ezért mondhat most magáénak több iskola, sok kollégád, mert mindenkivel megkaptad a szót, nem sajnáltad az időt egy-egy jó beszélgetésre. Bárhol voltál, kellemes és vidám volt a légkör melletted.

Ezért is szokatlanul nehéz a mély szomorúság most amikor, hirtelen bezárultak a földi körök, rövidebb lett egy hosszú táv nagy futama, mert elszólítottak közülünk. Menned kellett, felsőbb iskolákba, égi pályákon siklani, más dimenziókba, ahol más törvények vannak, melyeket mi még nem ismerhetünk, csak azt tudjuk, hogy ott már nincs fájdalom, csak szabadság, béke és szeretet.
Marad velünk, a kedvességed, elegáns modorod, jó kedélyed s a mosolyod.
Ezekkel a gondolatokkal, búcsúzunk Tőled, próbálunk elengedni Téged, Égi segítőid pártfogoljanak utadon! Nyugodjál békében!

A gyorskorcsolyázók nevében: Bogdán Emese

Röviden pályafutásáról

Molnár Éva a korcsolyázást édesapjával Molnár Antal testnevelő tanárral és korcsolya edzővel kezdte 1970-ben a csíkszeredai sportiskolánál, majd 1975 -ig ugyanitt Tasnádi Mária edzővel készült. 1975-78 között a Csíkszeredai Sportklub versenyzője volt, majd 1979-82 között a bukaresti Testnevelési Főiskola színeiben edzett és versenyezett, Lăzărescu Dan edzővel. 1976 és 82 között ifjúsági és felnőtt válogatott volt, 9 országos csúcs, 7 bajnoki cím fűződik nevéhez, minden korosztályban bajnok volt. Az 1979-es csíkszeredai nemzetközi verseny 3. helyezettje.