Magyar edző, székely vándor

A székelyudvarhelyi, közelebbről hodgyai születésű szakember – Kőrösi Csoma Sándor után az egyik legnagyobb székely világvándor – tíz évvel ezelőtt lett a Ferencváros vezetőedzője, s mindig is vallotta, hogy kisgyermekkora óta fanatikus Fradi-szurkoló.

A jelenlegi magyar szövetségi kapitányt, Pintér Attilát követte a vezetőedzői poszton, de miután bajnoki és Magyar Kupa-ezüstéremre, valamint az UEFA-kupa csoportkörébe vezette a csapatot, a 2005-2006-os idény elején a gyenge eredmények és a klub anyagi ellehetetlenülésének együttes hatására távozott. S ezzel kezdetét vette két kontinensre és négy országra kiterjedő odüsszeiája.

A jelenleg Budapesten, családjától távol élő „polihisztorral” – szerszámkészítői és marketingmenedzseri diplomával is rendelkezik – való beszélgetés sohasem okozott gondot, Edinburghban ugyanúgy azonnal felvette a telefont, mint Vilniusban. Az ötvenéves tréner ezúttal egy óbudai étteremben, a valaha élt legnagyobb magyar labdarúgó, Pancho Puskás nevét viselő pubban találkoztunk, kedvenc étele, a füstölt marhaszeggyel készített töltött – vagy ahogy Hodgyán mondják: töltelékes – káposzta mellett. Az első kérdés természetesen azt firtatta, hogyan kerül egy bevallottan – és dokumentáltan – ferencvárosi kötődésű szakember az ősi rivális MTK kötelékébe.

– Deutsch Péter, az MTK ügyvezető elnöke keresett meg. Olyan klubstruktúrát vázolt fel, amelyet izgalmasnak találtam, s amilyen Magyarországon még nem létezik. Nekem a hazai és nemzetközi játékosmegfigyelő-hálózat, a tehetségkutató rendszer alapjait kell leraknom.

– Miután befejezte litvániai munkáját, ahol 2013 szeptemberéig dolgozott szövetségi kapitányként, nem érték megkeresések külföldről?

– Dehogynem, a Dinamo Tbiliszitől, a skót Falkirktől, a görög Xanthitól. Jelenleg is van két élő ajánlatom, az egyik a skót bajnokságból, a Championshipból, de nem árulhatom el, melyik csapattól.

A teljes interjú az Erdélyi Napló szeptember 18-án megjelenő 37. lapszámában olvasható.