Ha nem lépünk időben, megtörik az udvarhelyi foci

– Mi vezetett az egy évvel korábban még sikeres csapat ilyenszerű összeomlásához?

Kis Lajos: Sosem volt a csapatnál egy-két hónapnál tovább előre tervezve, hogy mit szeretnénk elérni, mit akarunk, kivel, mikor, és ez töréshez vezetett. Mert ha előre tudjuk, hogy mennyi pénzünk van, mit akarunk elérni, milyen csapatot szeretnénk építeni, és kik azok a játékosok, akikre számíthatunk, akkor ez a helyzet nagy valószínűséggel nem következett volna be.

– Mikor derült ki, hogy komoly gondok vannak az SZFC-nél?

– Idén januárban volt egy döntés, amit már novemberben meg kellett volna hozni: vagyis az, hogy a távozó játékosok helyére nem érkezik erősítés a csapathoz.

– Amikor átvette a csapatot, még a bajnokság elején jártunk, mi volt akkor a gond?

–  Október 18-án kerültem a csapathoz, nyolc forduló volt lejárva akkor a bajnokságból. Miután Dusinszki Zoltán lemondott, felkértek, hogy vegyem át a csapatot. Akkor nem nagyon akartam ezt a dolgot, de megígérték, hogy minden segítséget megadnak. Azonban akkor nemcsak a csapaton belül volt törés, hanem a vezetőségi tagok között is, páran eldöntötték, hogy nem támogatják tovább csapatot. Egy együttes életében nem szabad ilyen helyzetbe jutni, mert ha nem is jönnek az eredmények, akkor is végig ki kell állni mellette. Nem tudom, hogy miért csinálták, de tettük azt jelentette, hogy a jövő még olyan sem lesz, mint amilyen volt előtte. Csak Berkeczi Attila elnök maradt, és én akkor már láttam, hogy ő egyedül nem fogja tudni teljesíteni feladatát, hogy elegendő pénzt hozzon a csapathoz.

– Mi volt a kiesés fő oka?

– Elsősorban nem a csapat teljesítménye és a negatív eredmények miatt történt. Ha az anyagi dolgok úgy alakulnak, ahogy szerettük volna, akkor a tervezett erősítéssekkel el is tudtuk volna kerülni a kiesést. A csapatból hiányoztak az igazi támadók, hiszen a védelem és a középpálya nagyjából ki volt építve, de nem volt, aki gólt rúgjon. Egy olyan teljesítmény után, hogy 14 meccs alatt egy gólt sem rúgtunk, kötelező elgondolkozni azon, vajon miért van ez.

– A télen tervezték, végül nem erősítették meg a csapatot. Mi történt?

– Ha a csapat az utolsó helyen áll, és ezt a döntést hozzák, akkor már nem sok az esély a bennmaradásra. Én bíztam benne, a csapatban már nem voltak széthúzások, és pár győzelemmel el tudtuk volna kerülni a kiesést, úgy gondoltuk, meg is lehet csinálni. Tavasszal sajnos saját hibáink miatt az első két mérkőzést elvesztettük, Brassóban és itthon Nagydisznóddal. Ha nyerünk azokon, akkor kaptunk volna egy olyan lendületet, amit nemcsak a csapaton belül, hanem azon kívül is éreztek volna. Ezek után eldőlt, hatalmas bravúrra van szükségünk, hogy benn maradjunk a 3. Ligában. Igazából a játékosok csupán 3–4 mérkőzésre tudtak kellőképpen összpontosítani, ami az egész bajnokságra érvényes kellett volna legyen. A bajnokság végén azért megmutatták, hogy tudnak csapatként játszani, hiszen az első három helyezettel döntetlent értünk el itthon. Az ellenfelektől rendre 1–2 gólos vereséget szenvedtünk, s bár ezeken a találkozókon nekünk is voltak nagy helyzeteink, nem volt, aki berúgja azokat.

– Ebben a helyzetben nehéz is lehetet összetartani a csapatot.

– Utólag átgondolva, hogy az anyagi körülményekhez képest (fél fizetés, egyesek csak szimbolikus összegeket kaptak, prémiumok elmaradása) minden mérkőzésen vállalták a játékot a srácok, ezért csak dicsérni tudom őket, és gratulálok nekik. Pszichikailag az a tudat, hogy pénzem sincs, és utolsó is vagyok, nem tud komoly teljesítményt kihozni az emberből. Tavasszal 17 fős kerettel dolgoztam. Télen elmentek hatan: Lazăr, Csíki, Szécsi, Mera, Rózsa, Simény, akikkel az előző bajnokságban hatodik helyen végeztünk. Szerintem ha itt maradnak, akkor sem tudtuk volna elkerülni a kiesést. Pár fiatal felnőtt a feladathoz, munkájukkal tudták helyettesíteni őket, tudásukkal azonban már nem. Majd két alapemberünk lesérült (Palló és Mitra), így 14–15-en vittük végig a tavaszi szezont. A bajnokság végére kezdett összeállni a csapat, de továbbra sem volt támadónk.

– Mi történik a nyáron, lesz 3. ligás csapata ősszel Udvarhelynek?

– A visszairatkozással kapcsolatban az van, hogy ha most nem kezdjük el a folyamatot, akkor nincs értelme továbbvinni. Hiszen ha augusztusban megint 3. ligásak leszünk, de nem lesz, kit leigazolnunk, akkor megint ugyanebbe a helyzetbe kerülünk. Nemsokára kezdődnek a selejtezős mérkőzések, van 42 megye, azokból feljut 26, azután rakják össze az új csoportokat, és akkor derül ki, hogy ki jut be, és ki nem vállalja a szereplést. Ez még a bajnokság kezdete előtt egy héttel sem szokott teljesen kialakulni. A jövő évadban hat csapat fog kiesni, a 16 együttesből 10 marad benn. Ha nincs olyan kereted, amelyikkel bekerülsz az első 10-be, akkor nincs miért csinálni. Ugyanekkora vagy kicsivel nagyobb költségvetéssel nem lehet ezt tovább vinni. A játékosoknak érezniük kell az anyagi biztonságot, csak úgy tudnak igazából teljesíteni, és a vezetőség is így tud szigorúan bánni velük, mert ha folyamatosan rosszul játszanak, akkor el lehet küldeni őket. Ha ebben az évben nem tudunk visszajutni, akkor valószínűleg nagyon megtörik az udvarhelyi nagypályás labdarúgás.

Dusinszki Zoltán, az SZFC korábbi edzője: „Megint elkövettük azt a hibát, hogy nagyon későn dőlt el, hogy meglesz az a minimális anyagi háttér, amivel elindulhatunk a 3. Ligában. Emiatt a felkészülés sem sikerült jóra, a játékosok tavalyi prémiuma is elmaradt, elégedetlenek voltak, nehézzé vált a munka velük. A szászrégeni lélektelen játék után döntöttem úgy, hogy kilépek. Úgy éreztem, ha jön egy új ember, az megoldja a problémákat. Nem ez volt a legjobb választás, hiszen nem a kispadon, hanem a pályán voltak gondok, a játékosok fejben nem álltak ki teljesen a csapat érdekei mellett. A tavaly megszerzett hatodik helyből nem tudtunk tanulni. Úgy látom, hogy egy ideig biztosan nem lesz harmadik ligás csapata Udvarhelynek. Ahhoz hogy továbblépjünk, biztonságos anyagi háttér kell. Infrastruktúra is szükségeltetik, hiszen két év 3. Liga után sincs két rendes öltözőnk. Nehéz lesz így a gyerekeket a labdarúgás felé terelni, pedig utánpótlás szintjén rendben állunk. Sokat kell még fejlődnünk ilyen téren.”

Berkeczi Attila, az SZFC elnöke: „Mindig is voltak problémáink, megfiatalítottuk a csapatot, leszűkítettük a keretet. Azoknak a játékosoknak, akiket elengedtünk a télen, túl nagy volt az igényük, de nem is teljesítettek semmit. A pénzügyi problémák miatt a csapatnak elég gyenge hozzáállása volt. A jövőkép körvonalazódik lassan, egyelőre úgy néz ki, ha lesz lehetőség, újrairatkozunk. Hogy indulunk vagy sem, az eldől a nyár folyamán, akárcsak az, hogy milyen szinten erősítünk a csapaton. Jövő héten hozzuk meg a végleges döntést, hogy fogjuk-e tovább csinálni, vagy sem. Én úgy érzem, fogjuk, és szerintem lesz ősszel harmadik ligás csapat Székelyudvarhelyen.”