Szabó Levente: az a célom, hogy minden mérkőzést megnyerjünk

Szabó Levente már részese volt annak a csapatnak, amely feljutott az élvonalba, most négy év légióskodás után tért vissza Székelyudvarhelyre.

– Négy év után tértél vissza Székelyudvarhelyre, mi újat találtál itt?

– Teljesen új emberek vannak itt. Sokkal másabb a hozzáállásuk, sokkal profibb szinten működik a csapat, mint akkor. Főleg Frank Kuhn jelenléte jelent sokat, pályafutásom alatt még ilyent nem tapasztaltam. Sok helyen megfordultam már, vannak tapasztalataim, de semmihez sem hasonlítható, sokkal, de sokkal jobb minden most. Mikor elmentem, eléggé zavaros volt a klub helyzete, olyan légkör volt itt, ami nem tetszett. Akkor folytak az alkudozások a folytatásról, de az álláspontok nem közeledtek, végül az lett belőle, hogy elmentem. Most új emberekkel tárgyaltam, sikerült is megállapodni, nagyon könnyen ment.

– Még a felkészülés elején tart a csapat, milyennek tűnik a keret?

– Eddig nagyjából csak fizikai felkészülésünk volt, de tetszik a csapat, az egy probléma lehet vele, hogy kevesen vagyunk. Van pár sérültünk is, de hamarosan felépülnek, én úgy érzem, hogy két-három ember még kellene a keretbe.

– Milyennek tűnik a kapus poszt?

– Szerintem erősek vagyunk, és amennyire sikerül Ciobanunak felépülni, akkor rendben leszünk. Biztos van különbség mindannyiunk játéka között, de nem az én dolgom ezt megállapítani. Én higgadtabb, nyugodtabb kapus vagyok, szerintem ki tudjuk majd egészíteni egymást. Eddig nagyon sok kapussal dolgoztam közösen, sosem volt gond. Például Resicabányán három, nagyjából egyforma képességű kapus volt, és nagyon jól működött. Én akkor is elégedett vagyok, ha ülök a padon, és a csapat nyer. Amennyi lehetőséget kapok, azt maximálisan kihasználom, az edző dolga a játékosokat kiválasztani.

– Mit vársz az idei bajnokságtól?

– Biztosan lesz meglepetéscsapat, vannak meggyengült, vannak megerősödött együttesek, majd elválik a bajnokság folyamán. A tavalyi dobogósok mellett az Energia Târgu Jiu, a Bukaresti Dinamo is megerősödött, Nagybányának is jó csapata van, aztán meglátjuk. Nekünk az a fontos, hogy mérkőzésről mérkőzésre hozzuk a saját játékunkat.

– Az SZKC majd a Challenge Kupában is bemutatkozik, ez plusz terhet jelent?

– Én nem ismerem azokat a csapatokat, akikkel majd mi játszhatunk. De ahogy visszagondolok a korábbi romániai csapatok Challenge-kupás mérkőzéseire, akkor elég kemény ellenfelekkel találkoztak. Resicabánya vagy tavaly Suceava is, mind erős csapatok voltak, mégis kiestek. Ha nekik nem sikerült döntőbe jutniuk, akkor mi sem mehetünk biztosra.

– Hogyan látod, mi az SZKC erőssége?

– Szerintem ugyanaz, mint eddig, a kemény védekezés és a lerohanás. Mindig is ez volt Udvarhely legjobb fegyvere, a sok-sok futás. Most elég kemény felkészülést végzünk, meglátjuk, mennyire lesz jobb a mi erőnlétünk a többiekénél, fogják-e bírni a mi tempónkat, és tudjuk-e tartani a ritmust. Ha sikerül, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond. Egyelőre még sok az új ember a csapatban, az a cél, hogy összehangoljuk a dolgokat, ez pedig a felkészülés része. Az új játékosokat, akik külföldről jöttek, nem ismerem, míg a hazaiakról tudom, mire lehet számítani tőlük, Irimescuval például kollégák is voltunk.

– Az újak tudják pótolni a távozókat?

– Szerintem igen, véleményem szerint egyénileg erősebbek is, mint a korábbiak. Most az a célunk, hogy szokjunk össze, hiszen kézilabdázni mindenki tud, csak gyakorlat kérdése az egész, dolgozunk azon, hogy csapatként is jól működjön az egész.

– Az országban sokan elmondják, hogy Székelyudvarhelynek van a legjobb szurkolótábora.

– Igen, az udvarhelyi közönség nagyszerű, ez pedig nagy terhet jelent az ellenfelek számára. Az újak közül egy párnak lehet, hogy kissé furcsa lesz az elején. Én megszoktam nyomás alatt játszani, ki tudom zárni a nézőket, nem is látok mást, csak a pályát. Mindenki hozzászokik lassan.

– Milyen újra itthon lenni?

– Mindig is jó, korábban is, amikor tehettem, hazajöttem. Szakmai szempontból pedig előrelépésnek számít. A lényeg az, hogy akárhová megy az ember, akkor a csapat az ő közreműködésével lépjen előre. Ez eddig sikerült minden csapattal elérnem, Kolozsvárral két-három hellyel előreléptünk, majd a Dinamóval szinte kieső pozícióból harcoltuk ki a biztos bennmaradást, ahogy Tordával is, majd pedig 3–4 helyet javítottunk pozíciónkon. Most ugyanezt kell csinálni az SZKC-val is, meg van a bronzérem, most már ideje előrelépni a fényesebbek felé.

– Akkor az álom az országos bajnoki cím?

– Ez nem álom, ez célkitűzés. Nekem mindig is az volt a célom, hogy bármilyen csapatnál is vagyok, minden mérkőzést megnyerjünk. Ha sikerül, az jó, mert az bajnoki címet jelent.