Ciobanu: biztosan dobogós lesz az SZKC

A 27 éves játékos (2 méter magas, 92 kg) pályafutását a bukaresti Pajura ISK 1-es csapatánál kezdte, aztán a Bukaresti Steaua ISK 3-as együtteséhez került, majd a felnőtt keretben is helyet kapott. Karrierje legnagyobb sikereit is a katonacsapatnál érte el, a Steauával 2008-ban bajnok lett, 3 Román Kupát hódított el (2007, 2008, 2009), 2006-ban megnyerte a Challenge Kupát, továbbá a piros-kékekkel három alkalommal szerepelt a Kupák Kupájában, kétszer az EHF Kupában és egyszer a Bajnokok Ligájában is megfordult. Tehát nemcsak belföldi, hanem nemzetközi tapasztalattal is bír a kapus. Pályafutása során megfordult a Pandurii Tg. Jiu csapatánál, legutóbb pedig a Nemzeti Ligában a Bukaresti CSM kapuját védte, akkor sikerült a klub által kitűzött célt elérni, azaz a bennmaradást. Tavaly nyáron Spanyolországba szerződött, ahol az első osztályból kiesett Toledo együttesét erősítette. Ciobanu aktív tagja a román válogatottnak, részt vett a 2011-es svédországi világbajnokságon, az SZKC-val két és fél éves szerződést kötött.

– Hogyan bírod az udvarhelyi hideget, mennyire tetszik a Hargita megyei tél?

– Hideg tél van itt is, ahogy az egész országban. Semmi bajom nincs vele, nem zavar az alacsony hőmérséklet.

– Mi az első benyomásod Székelyudvarhelyről és a klubról?

– Ismerem Székelyudvarhelyt, hiszen többször játszottam már itt korábbi csapataimmal, kis, vidéki város, csendes környezetben. Az SZKC egy profi kézilabdacsapat, amely komoly teljesítményekre képes. Örülök, hogy ezt a csapatot választottam, és remélem, hogy közösen minél magasabbra jutunk.

– Miért az SZKC-t választottad?

– Beszéltem a klub vezetőségével, és nagyon megtetszett az a projekt, amit felvázoltak előttem, ez tűnt a legjobbnak, így az SZKC-ra esett a választásom.

– Ez azt jelenti, hogy volt máshonnan is ajánlatod?

– Persze, többen megkerestek az országból és külföldről is.

– Vannak ismerőseid a csapatban?

– Igen. Andrei Mihalceát és Tálas Hubát a válogatottban ismertem meg, míg Gabriel Floreával csapattársak voltunk. A többiekkel pedig többször beszélgettem közös mérkőzéseink végén.

– Beépülésed a csapatba nehéz lesz?

– Eddig több csapatnál is megfordultam, de sehol sem volt nehéz a beépülésem. Az SZKC játékosai nagyszerű emberek, ismerem őket, szerintem nem lesz gond.

– Szerinted hányadik helyen lesz az udvarhelyi csapat a bajnokság végén?

– A csapat célkitűzése továbbra is az, hogy a bajnokság végén az első három pozíció valamelyikén végezzen. Az első hely sajnos már nagyjából eldőlt, az valószínűleg megint a Konstancáé lesz, de én úgy érzem, hogy a második helyért simán harcban vagyunk, és meg tudjuk előzni Bákót. Ha ez nem is jön össze, abban biztos vagyok, hogy a végén dobogósak leszünk.

– Hogyan telt Spanyolországban?

– Szép és jó tapasztalatokat szereztem ott. Sajnos a klubnak komoly pénzügyi gondjai akadtak, annak ellenére, hogy a másodosztály első helyén álltunk. Ezért pár játékosnak – többek között nekem is – el kellett hagynia a klubot.

– Komoly tapasztalattal rendelkezel az európai kupákban, szerinted milyen lesz az EHF-kupa tavalyi győztesével, a Göppingennel való összecsapás?

– Nagyon nehéz lesz. A Göppingen tele van jó játékosokkal, sokan rendszeres válogatott tagok, akik jelenleg az Európa-bajnokságon szerepelnek. Szerintem tudunk kellemes meglepetést okozni. Mindez attól is függ, hogy milyen állapotban lesz a mérkőzések pillanatában a csapat. Nem lehetetlen.

– Van barátnőd, családod?

– Menyasszonyom van, ő elkísért Székelyudvarhelyre. Egyelőre nem tudjuk, mikor lesz az esküvőnk.